Századok – 1935
Értekezések - KRING MIKLÓS: Középkori jobbágyságunk szabad költözéséről 390
406 KR1XG MIKLÓS. A pécsi püspök emberei 1393-ban ismét jártak Lakon s azt teljesen felégették ; de már csak nőket találtak ott s némi hadi élelmiszerkészletet, melyet azután magukkal is vittek.1 A villongások a két birtokcsoport között ezekben az években (a XIV. század utolsó esztendeiben) érték el tetőpontjukat. A püspök és a Töttös-család, hogy az áldatlan küzdelemnek véget vessen, többizben is egyezkedni próbált. Némi nyugalom állott be a századfordulókor, amikor is e területen több határjárást tartottak. Érdekes, hogy az ezekről szóló oklevelek nagyobb kiterjedésű mocsarakról emlékeznek meg, melyek még manapság sem tűntek el onnan egészen.2 Igen mocsaras az a másik vidék is, amelyről az előbb emlékeztem meg, a Bodrogköz vidéke.3 Egyszersmind ezek a területek hazánk legtermékenyebbjei közé is tartoznak. Azt, hogy vájjon az a sok hatalmaskodás, jobbágyelhurcoltatás, jobbágyszökés és a nyomukban járó villongások, melyeknek e területek a középkorban annyiszor voltak tanúi, okozati összefüggésben állanak-e az előbb említett tényezőkkel, s ha igen, főleg melyikkel, — sajnos — adatok hiányában eldönteni alig lehetne, csupán a jelenségek parallelizmusának megállapítása áll módunkban. * A magyar jobbágyság költözési viszonyaival foglalkozva, eddig az e költözést szabályozó, vele kapcsolatban lévő jelenségek és okok közül csak a legfelszínesebbeket vettük szemügyre. Hátra volna, hogy a legmélyebben fekvő s így a leginkább ható okok taglalására térjünk át. Minthogy azonban e feladat megoldása a birtokviszonyok, általában a magyar középkori gazdasági élet igen aprólékos ismeretét tételezi fel, kénytelenek vagyunk e téren is csupán a legáltalánosabb utalásokkal beérni. 1476-ban Szilágyi Erzsébet egyik oklevelében azt olvassuk, hogy újvárosi jobbágyai a föléjük rendelt officialisokat. Guti Márton és Keszi Orbán újvárosi ispánokat arra kérték, hogy Kállay János özvegyének szomszédos birtokáról, Simáról, a jobbágyokat hurcolják el hozzájuk. Sőt az e kérelemmel előálló jobbágyok már — nyilván, hogy az officialisok munkáját megkönnyítsék — a simái jobbágyokat több alkalom-1 U. a. IV. 517. 2 U. a. IV. 543., 548—557., 558—561., 563—564., 566—569., 600—602., 603—605. stb. 3 V. ö. ezekre még Hóman térképét : Magy. Tört. I. köt. 368. 1.
