Századok – 1935
Szemle - Roykó Viktor: Előadások a francia forradalomról. Ism.: Komoróczy György 384
384 SZEMLE. köteteit bizonyára olyanok forgatják, kik nagyvonásokban sem ismerik Közép- és Kelet-Európa történetét, s mivel egy-egy sorozat hasonló vállalkozást 30—40 évre feleslegessé tesz, az ilyesféle történelmi ferdítések élete egy emberöltőre ismét biztosítottnak látszik. Roykó Viktor : Előadások a francia forradalomról. Tizenkét előadás. Prof. dr. Vámbéry Rusztem előszavával. Kiskunfélegyháza, 1934. 8°. 142 1. Tulajdonképen nem is foglalkoznánk ezzel a könyvvel, ha nem vetne fel olyan kérdéseket, amelyek egyetemes kultúrtörténeti szempontból megkívánják tisztázásukat. A könyv történeti része nem viszi előbbre tudásunkat. Értékes fejezeteket tartalmaz ugyan, de adatait Kropotkin „Francia forradalom"-jából meríti s legérdekesebb részleteinél csak mosollyal állunk meg : mily hűségesen követi R. mesterét. Ennyit a könyv ténytörténeti fejezeteiről. A forradalom meghatározásánál és fogalmi osztályozásánál régi kategóriákba sűríti tudását : még mindig megkülönbözteti egymástól a politikai és szociális forradalmat, pedig ha organikusan nézi az életfejlődés útjait, észre kell vennie, hogy az államélet kereteinek megállapítására irányuló politikai forradalom végső elemzésében mégis csak a társadalmi élet egészéből merít ihletet, tartalmat meg a társadalmi hullámvonalak irányítása ad. Politikai és társadalmi forradalom sohasem különíthető el egymástól, hiszen a társadalmi élet átalakulása mindig politikai formaváltozást is hoz magával és viszont. Még kevésbbé helyes a francia forradalomnak csak a második fázisában „nemzetinek" nevezni a forradalmat, mert ebben az előadásban az olvasó olyan képet nyer, mintha a nemzeti elem a társadalmi megmozdulással már meg is szűnt volna. Nem tartjuk történetileg igazoltnak a szerzőnek ,,békés és erőszakos" forradalmakat megkülönböztető beosztását sem, hiszen ez az elkülönítés semmit sem mond, ha rámutatunk arra, hogy alapjában minden — még az 1689-i angol dicsőséges is — forradalom erőszakos ; az erőszak intenzitását azonban az fogja eldönteni, hogy milyen nagy ellenállást tanúsít a régi rendszer ; más szavakkal : mennyire érett és elfogadott az új rendszer, akár társadalmi (politikai), akár eszmei téren. Ami pedig a francia forradalom egyetemes törekvéseit illeti, ennél a kérdésnél nagyon kell vigyáznunk, mert a forradalomnak, mint történeti átalakulási folyamatnak, célkitűzései között a szemhatár végső pontján mindig az egyetemes emberiség, a hegeli humanizmus áll : minden forradalom eszmeiségét a nemzetektől független, azok fölött álló gondolatok fejezik ki. Csak később, a gyakorlati megvalósulás útján, alakul át ez a nemzetfölötti eszmeiség nagyon is „önző" nemzeti dicsőséget kereső életformává. Csak egy szót akarunk szentelni R. magyar vonatkozású megjegyzéseinek. Ha a Martinovics-féle kísérletekről komoly történeti munkák alapján próbált volna képet alkotni, nem került volna abba a hibába, hogy azokban lássa a francia forradalom előnyös alkotásainak kifejezőit, hanem sokkal inkább megtalálta volna azokat a mégiscsak magyarabb és ugyanakkor egyetemesen nagyobb színvonalú regnicolaris deputatiók jelentéseiben. Csupán utóiratként jegyezzük meg, hogy a fasizmusnak és a hitlerizmusnak a francia forradalommal való összehasonlításából kialakított ítélete nemcsakhogy ahisztorikus, hanem — céltudatos tendenciája miatt -— egyenesen káros is. Ungár László (Pécs). Komoróczy György. Kiadásért felelős : Dr. Domanovszky Sándor. ! éiot йгш
