Századok – 1935

Szemle - Glaser Lajos: A karlsruhei gyűjtemények térképanyaga. Ism.: Varga Endre 377

SZEMLE. 377 Farkas László : Vedres István uradalma a Tisza-balparton 100 évvel ezelőtt. Szeged, 1934. 8». 24 1. (Kl. a „Városkultúra" 1934. évf.-ból.) A levéltári kutatásokon alapuló kis tanulmány Vedres szegedi földmérő egyik legmaradandóbb alkotásával, a Szeged közelében, a Tisza balpartján létesített Vedresháza alapításával foglalkozik. E község, vagy inkább mintagazdaság igazi jelentősége és értéke csak akkor tűnik ki, ha figyelembe vesszük az előmunkálatokat, elsősorban annak a csaknem 4000 holdnyi területnek az ármentesítését, amely területen épült a falu. Vedresnek többi, az Alföld gazdasági hasznosítását célzó tervei és alkotásai is elismerésre méltók. Sajnos, mint F. is írja, Vedres és a hozzá hasonló lelkes vállalkozók nekilendülése „legtöbbször elszigetelt fáradozás maradt, mert az elindulást nem vezették országos tervek és egységes szempontok". Vedres tervei közül a legtöbb még ma is csak terv és beletartozik abba a komplexumba, amit „alföldi problémák" néven ismerünk. Vácz Elemér. Glaser Lajos : A karlsruliei gyűjtemények magyarvonatkozású térképanyaga. Budapest, 1933. M. kir. Állami Térképészet („Térképészeti Közlöny" 6. sz. különfüzete). 8". 136 1. + 3 reprodukció. I. Lipót úgynevezett felszabadító hadjárata alatt Magyarország különböző területeiről nagyszámú térkép, tervrajz, vázlat stb. készült, melyek — minthogy e kor fejlettebb hadmérnöki tudománya az operációsterepről már jóval hűbb képet szolgáltathatott — az előző idők hasonló termékeinél sokkal precízebb kivitelűek. Ezek tehát, mint a XVI. század fantázia, hallomás vagy legjobb esetben szemlélet alapján készült mappái után az első méréseken alapuló, pontosabb és részletesebb térképek, a magyar kartográfiának értékes dokumentumai. Ez anyag legnagyobb része természetszerűleg Bécsben őriztetik s ott a magyar kutató számára —• Eperjesy Kálmán úttörő munkái révén is — könnyebben hozzáférhető, számos térkép azonban ça bádeni őrgrófi családnak a török háborúkban előkelő szerepet vitt tagjai útján) a karlsruhei gyűjteményekbe került s ott a magyar tudományosság részére mindeddig ismeretlen és felhasználhatatlan maradt. Ez indította arra G.-t, hogy a karlsruhei General-Landesarchiv stb. állományában található magyar vonatkozású térképek szakszerű s — tekintettol a nehezebben megközelíthető anyagra — igen részletes katalógusát elkészítse. Munkája természetesen nem korlátozódhatott kizárólag a török háborúkkal kapcsolatos darabokra , hanem a magyar területeket ábrázoló (más úton idekerült) korábbi és későbbi jelzeteket is feldolgozta, úgy, hogy könyve összesen 670 különböző korú, eredetű és kiállítású térképet, terepvázlatot stb., illetőleg ezekről készült s ugyanitt őrzött másolatot sorol fel. Az egyes darabok determinálására szolgáló adatok összeválogatásánál G. nagyon jó módszert használ. Katalógusa ugyanis önálló tételeknél a levéltári helyszámon kívül — a lehetőség szerint — megadja a címet (magyarázó szöveget), dátumot, rajzolót vagy másolót (reprodukcióknál a kiadót), lap-nagyságot, méretarányt, kivitelt és minőséget (kéziratos, metszet vagy nyomat, monokrón vagy színezett, papír vagy pergamen lapon készült, egyszerű vagy díszes kiállítású stb.). Ha a cím hiányzik, vagy nem kifejező, megmondja : mily terület látható az illető térképen, megjelöli továbbá az orientációt, az esetleges fokbeosztást stb. Végül egy ügyes szám-kulcs segítségével sok esetben a térképek ábrázolási módját is feltünteti : azt, hogy az illető lap jelöli-e és hogyan a domborzati és vízrajzi viszonyokat, a terület térfelszín-kultúráját (szántó, erdő stb.) s az emberi település