Századok – 1935

Értekezések - UNGÁR LÁSZLÓ: A magyar nemesi birtok eladósodása 1848 előtt 39

42 UNQÁR LÁSZLÓ. nek juhai a jobbágyföldeken örökös vetéskárokat okoznak és állataik elől elveszik a legelőt.1 Néhány nagybirtokos, látszólag jobb viszonyok közt, gazdaságát igyekezett a fejlődés követelményeihez idomítani, de a közép- és kisbirtokos gazdálkodása változatlan maradt.2

Munkáját nem a jövedelmezőség irányítja, mert mindent termel, mindenféle állatot tart és legfőbb törekvése a birtokán belül való önellátás elérésére irányul. Országrészek gazdálkodása sem célirányosabb az egyes gazdaságoknál. Erdély például gyümölcsöt, bort nem termel, ennek egyrészét Moldvából és Oláhországból szerzi meg. A rétművelés és takarmánytermelés ismeretlen, ahol van, ott oly rossz karban, hogy az erdélyi állattenyésztő moldvai és oláh legelőre szorul.3

Az a tiszteletreméltó erőkifejtés, mellyel a Magyar Gazdasági Egyesület a külföldi mezőgazdaság törekvéseit és a szakirodalom eredményeit igyekezett gazdáink körében népszerűsíteni, nem sok eredménnyel járt. A francia és német mintagazdaságok munkáját, a porosz és bajor gazdagyűlések tanúságait, melyeken néhány tagja mindig jelen volt, nem tudta a magyar mezőgazdaság érdekében hasznosítani, mert a jó szándék, becsületes törekvés a hitelhiány páncélfaláról minden esetben visszapattant.4

Ilyen súlyos viszonyok közt tengődő mezőgazdaságunk és közvetve egész gazdasági életünk védelemre és sürgős segítségre szorult, miután felette sem múlhatott el nyomtalanul éppen a XIX. század második negyedében az ipar, mezőgazdaság és közlekedési eszközök területén bekövetkezett forradalmi jellegű átalakulás. Magyarország gyarmati helyzetének fokozottabb kihasználása érdekében a lázas gyorsasággal megépülő vasútvonalak már a negyvenes években az ország határáig nyomultak, hogy a Dunántúlon és az Alföldön keresztülhatolva újabb hatalmas fogyasztótömegek szerzésével növelhessék az osztrák-cseh és porosz-német tőkésgazdálkodás erejét. Ha a magyar mező-1 Magyar Gazda, 1846. évf. 22. sz.-ban Bernát György cikke. — Fényes E. : Magyarország leírása. Pest, 1847. 60. sk. 1. — Wellmann I. : A gödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodása. Bp. 1933. 46., 91. és 155. 1. 2 Azért látszólag, mert jövedelme semmikép sem állott arányban még birtoka nagvságával sem. Pl. az Eszterházy-család 720.000 holdas allódiális birtoka évente 800.000—1,700.000 forintot jövedelmezett, holdankint 1—2 forintot ! Ditz i. m. 86. 1. 3 Hetényi János : Erdélvnek remélhető anyagi kifejlése Kolozsvár. 1847. 101. 1. 4 Magyar Gazda, 1843. 2. sz. : „Melyek a mezei gazdaság jelen állapotjában felvirágozásának fő akadályai ?" c. cikk.