Századok – 1935

Történeti irodalom - Viski Károly l. Bátky Zsigmond 334

338 TÖRTÉNETI IRODALOM. van az őstörténetnek, amikor világot vet rég letűnt műveltségszintek tárgyi és szellemi műveltségvagyonára. Ezeknek az ősi elemeknek azonban, melyeket az ősfoglalkozásokat folytató vadász-halász, pásztor és földműves elemek őriztek meg a leghívebben, csak töredékei élnek ma már. A maradványokra idegen, felülről jött műveltségelemek telepedtek s épp ezért a „hagyaték elemeinek felismerése, szétválasztása a néprajz feladata". Az egyes jelenségek, változatok ilyen eredet szerint való vizsgálata során a magyarság mai néprajzi műveltségvagyonában négv összetevőre bukkanunk. A tárgyi és szellemi javak egyik csoportja az emberi lélek mindenütt azonos alapszövetéből fakadt, tehát közös emberi jelenség. A másik az európai műveltségkör közös sajátja, óeurópai hagyaték, mely a honfoglalás után szomszédaink közvetítésével jutott el hozzánk. A javak harmadik csoportjának, az európai magaskultúra termékeinek a felső társadalmi rétegek közvetítésével jutottunk birtokába (különösen a renaissance óta). Végül „a jelenségeknek egy további csoportját keletről hoztuk magunkkal ; ez eredeti örökségünk." A népi műveltségállomány apró részleteinek ilyen eredet szerinti szétválasztására a néprajz csak akkor gondolhat, ha a jelenségek puszta leírásán túl apróra összehasonlítja azokat a szomszédos és rokon népek hasonló javaival s visszaköveti őket az említett módon gyökerükig. A tisztán leíró néprajz tehát a munkának csak legelső, kezdeti stádiuma ; a mélyebb problémák meglátásához és megoldásához csak az összehasonlító és genetikus módszer vezet el. Mindennek azonban elengedhetetlen előfeltétele a széleskörű anyaggyűjtés s ahol ez még a kezdeteken nem jutott túl, az összes problémákra feleletet nem várhatunk. Ezért a „Magyarság néprajzának" egyes fejezetei, mint azt már az ajánlás előrebocsátja, a kutatás mai állásának megfelelően helyenkint megmaradtak a puszta leírás mellett, míg másutt a jelenségek rendszerezésével, eredetük és rokonságuk megfejtésével is megpróbálkoztak. Rendkívül nagy anyag az, ami a tudós szerzők írásából és a nagyszámú szemléltető illusztrációból elénk tárul. A két hatalmas kötetnek már puszta átlapozása azt a benyomást kelti, hogy olvasójuk, különösen ha városi ember, ámulva fog gyönyörködni a magyar néplélek megnyilatkozásainak színpompás, változatos seregében és egész csomó felfedezéssel lesz gazdagabb. Csak következetesen keresztülvitt csoportosítás teremthetett rendet a népi hagyaték szinte beláthatatlan tömegében, az egész munkán végigvonuló ökonomikus elrendezés, mely a kevésbbé ismert jelenségeknek nagyobb teret juttatott. A rendszerezés elvét a mán, mert összetevői közé tartozik a népi mellett a történeti is. Felülről leszivárgó kultúrelemeket egy nép csak akkor vesz át, ha technikai és anyagi előfeltételeken túl megvan erre a lelki fogékonysága is. S az átvételt mindig asszimiláció követi, melynek módja és lefolyása mindig jellemző a népi közösségre, eredménye pedig az immár népivé vált kultúrelem hosszú élete.