Századok – 1935

Értekezések - SZENT-IVÁNYI BÉLA: A pietizmus Magyarországon - 1

A PIETIZMUS MAGYABOHSZÁGON. 37 vonzottakat, az odaküldötteket vagy a véletlenül odakerülteket körülvette.1

Volt, aki teljesen magábaszívta Halle világát, másokat a részletek ragadták magukkal és buzdítottak követésre. Tetteik és vallomásaik szerint legnagyobb hatást mindannyiukra ^Francke t^tté vált hite gyakorolta. A hazai nyomott viszonyokon segíteni akaró ifjak számára mi sem lehetett nagyobb élmény, mint a jóformán semmiből megteremtett intézmények egész sora. Szinte vakmerő reménnyel töltötte el őket, hogy hazatérve a lelkesedés és a hit fanatizmusával legyőzik a lehetetlent. Előfordul, hogy magának Franckenak kell túlbuzgó hívét a körülmények reális mérlegelésére figyelmeztetni.2 Az árvaház menzáján 1705—13-ig 22 magyar étkezett ; ezért felügyelői és tanítói munkát kellett végezniük. Ezek közül kerültek ki Francke legbizalmasabb tanítványai. E kis kör meghitt hangulatában gyökeredzik Eranckenak a magyar ügyek iránt érzett mély rokonszenve. A hallgatóságnak Franckéhoz és a többi professzorhoz fűződő kapcsolata sokkal közvetlenebb és barátibb jellegű volt, mint az ortodox egyetemek bárok tekintélytisztelő társadalmában. A viszony meghittsége — melynek sokszáz levél az ékes bizonyítéka3

— elsősorban a pietista lélekelemző önvallomások kultuszából ered, ami érthetően közelhozza egymáshoz az embereket. Azonban az üldözött elvbarátok összetartozandóságának egybeforrasztó érzése is elősegítette a közeledést. A pietista lélek megtértségének tudata megkülönböztető jeggyel egyesítette a kegyelem részeseit egy nagy családba, mely szellemi otthonát Halléban érezte, innen várt lelki, sőt anyagi oltalmat és segítséget a közös célok eléréséhez. Halle e kívánatnak meg is felelt. Francke nemcsak intézményeket, hanem lelkeket is tudott szervezni. 1 V. ö. Krammer : A. H. Francke. Ein Lebensbild. Halle, 1882. ; Schräder, W. : Geschichte der Friedrichs Universität zu Halle. Berlin, 1894. ; Otto, A. : A. H. Francke. (Schroedel : Die päd. Klassiker Bd. 9—10.) Berlin, 1902—1904. ; Sommer, S. : A. H. Francke und seine Stiftungen. H. é. n. ; Krebs, A. : A. H. Francke und Friedrich Wilhelm ; Payr S. : A pietizmus paedagogikája. Theologiai Szaklap, 1907—1908. ; Péterfy S. : Francke A. H. Népnevelők Könyvtára, 19. sz. Bpest, 1903- A Francke-irodalomra nézve lásd még H. Schwartz: Pädagogisches Lexikon. II. В. Biesefeld u. Leipzig, 1929. 167—180. 2 A. H. Francke levele Bárány Györgyhöz. 1715. F.-hagyaték. Staatsbibl. Berlin. 3 A magyarok Franckéval való levelezése Francke kézirati hagyatékában, a berlini Staatsbibliothek kézirati osztályában (Katalog. A. Kaste 27.) és a Hauptbibliothek des Waisenhauses (Halle) kéziratai közt. (Handschrift A. 144. С. 158., D. 42., D. 90., D. 111., D. 113.) található.