Századok – 1935

Értekezések - IFJ. VAYER LAJOS: Pázmány Péter ikonográfiája 273

304 IF J. VAYER LAJOS. vagy annak Kilián-féle variánsára emlékeztet. A különbség csak a valamivel nagyobb testrészlet, ennek megfelelő nagyobb számú gombsorral és a háttérben a függöny festői alkalmazása. Ezek a változások nagyon könnyen származhatnak a rézmetszet festménnyé való átdolgozásából, ami nem ritka jelenség volt, gondoljunk a ma szokásos fénykép utáni portréfestés analógiájára. Ha azonban magát az arcot nézzük, ebben inkább a nagyszombati portréhoz való hasonlatosságot fedezhetünk fel, az öregedés erősen jelentkező nyomaival. Sem a nagyszombati, sem a Szelepcsényi-féle első portrén, sem Pázmánynak egyetlen más portréján sem találjuk azonban a szakáll említett kettéválasztását. Ha tisztázni akarjuk az esztergomi portré hovátartozóságát, tekintetbe kell vennünk, hogy az erős átfestés végérvényes következtetéseket lehetetlenné tesz. A stíluskritika csak azt eredményezheti, hogy a kép valószínűleg a XVII. vagy XVIII. századból származik, ez azonban az autenticitás kérdésében fel nem használható. Az a tény, hogy a pozsonyi jezsuita kollégiumból ered, nem zárja ki azt a tetszetős feltevést, hogy egy olyan pozsonyi piktor műve, ki a nagyszombati portrét és az említett rézmetszetportrék valamelyikét szintén ismerte, s mindkettő felhasználásával készítette művét. Azonban ismét csak a szerény, nem igen eklektizáló felsőmagyarországi piktorra kell gondolnunk és úgy véljük, helyesebben tesszük, ha ilyen átfestett képnél nem formai sajátságokból, hanem inkább a beállításból vonunk le következtetéseket. Eszerint a nagyszombati portrét kikapcsolva, az esztergomi portréban a Szelepcsényi-féle első portré, vagy ennek Kilián-féle variánsa festménnyé való átdolgozását kell látnunk, mely így, meglévő autentikus portré átdolgozásaként, önmagában ikonográfiái szempontból különösebben nem jelentős. IX. Szelepcsényi György lí>34-ben bevégezte római tanulmányait, kiadta teológiai doktori tételeit és munkáját pártfogójának, Pázmány Péternek ajánlotta. A tételek címlapját saját maga rajzolta és metszette rézbe, a középre Pázmánynak dekoratív keretbe foglalt portréját illesztve, az előszóban pedig hálásan köszöni meg az iránta mutatott jóságát.1 1 Péterffy, C. : I. m. Pars secunda. Ad Lectorem. ,,V. . . . Petrum Pázmány Georgius Szelepcsény, alumnus Collegii ad S. Apollinarem in Urbe, cum Th9ologicas positiones Professoris sui P. Joannis de Lugo S. J. deinde S.R.E. Cardinalis, Pazmano inscriberet et propugnaret, arte sua, quam eximie calebat, in aere exhibuit . . ." és u. o. 225. 1., Lukinich I. i. m.