Századok – 1935

Tárca - Zoványi Jenő: Mi történt a nagyváradi káptalannal 1566-ban? 269

TÁRCA. 271 efféle dolog nem fordult elő Nagyváradon s a róla szóló állítás sem eredeti, sem pedig akárhogy is átidomított alakjában nem több, mint puszta szóbeszéd vagy későbbi kitalálás. Melius Péter debreceni református lelkész és tiszántúli püspök ugyanis egyik művében, a Jelenések könyvét magyarázóban,1 melyet még ugyanabban az évben, 1566-ban és éppen Nagy-Váradon nyomtattak ki, de amely csupán 1568-ban jutott aztán nyilvánosság elé, ilymódon emlékszik meg a nagyváradi káptalan dolgáról : ,, . . . a ragadozó farkasokat, hóhér papokat, barátokat elveszti, mint Fejérvárott, Váradon a másik János király által kitisztítá, kinek által Isten rontsa meg jobban az Antikrisztus országát, mint a Dávid . . . király által",2

majd emígy : „Mint latrokat kiűzik a klastromból, káptalanból, mint Erdélyben, Várad on."

3 Már most ha ismerjük Meliusnak a katolikus papság elleni, gyűlölettől áthatott más kifakadásait is, ha olvastuk azokat az ádáz nyilatkozatait, melyekkel csak egyetlen egy évvel azelőtt is a szó szoros értelmében bujtogatta mind a „fejedelmeket", vagyis főurakat, mind a népet, a „szegény pórok"-at a papok és barátok kiirtására, öldöklésére,4

akkor bizonyosak lehetünk felőle, hogy ha valósággal sikerül leplezetlen izgatásaival akárhol is ezeknek megfelelő eredményt elérnie, kétségtelenül kitörő örömmel, a legteljesebb önelégültséggel adott volna róla hírt, hogy íme ! foganatba ment az óhajtás, meghallgatták szavát s múlhatatlanul eldicsekedett volna vele, még ha nem is nyílott volna reá kellő alkalma. Hát még mikor a követendő példára való utalásnak kínálkozó alkalma is önként hozta volna magával, hogy világgá hirdesse az általa elhintett magvak termésbe szökését és egyúttal a közelben adott példa követésére buzdítson másokat is ! Egyáltalában nem lehet tehát még gondolni sem valami olyasra, hogy több esett volna meg Nagyváradon, mint amennyit megörökített Melius. De ugyanezt bizonyítja egy hasonlóképen akkori katholikus tanú is. A jezsuita Arator István 1574-ben szintén megemlékezett a nyolc évvel azelőtt Nagyváradon végbement eseményről, de nemkülönben csakis annyit írt róla, hogy onnan a kanonokokat kikergette az előbbi fejedelem.5

Pedig ha valami még rosszabbon is keresztülmentek volna, nincs rá eset, hogy elhallgassa s korántsem egyszerűsíti vagy enyhíti le ennyire. Elképzelhetően egészen 1 Teljes címe : Régi Magyar Könyvtár I. k. 60. sz. a. 2 Oo. 3. levél. 3 Hhh. 1. levél. 4 Szemelvényeket közölt belőle Kanyaró F. : Dávid Ferenc. 1906. 19—21. 1. Legyen elég közülük egyet bemutatni : „Miként Illés levágatja a községgel a Baal papjait : most is fejedelmek vágjátok le a Baal miséző, parázna papjait !" 5 Veress E. : Erdélyi jezsuiták levelezése és iratai. I. k. 11. 1.