Századok – 1935
Szemle - Láng Ferenc: Egy darab Szatmár múltjából. Ism.: Asztalos Miklós 258
25(1 SZEMLE. szentgotthárdi apátság akkori birtokosa és Vas vármegye rendei alapították. Az iskola 1850-ig állott fönn, amikor Thun reformja a gimnáziummal egyesítette, mint annak VII. ós VIII. osztályát. Leghíresebb tanítványa Széchenyi István volt, aki az 1806/7. és 1807/8-i tanévben mint magántanuló tett vizsgát. Legnevesebb tanára pedig a szótáríró Kresznerics Ferenc. V. az intézet, első 15 évének történetét írta meg igen alapos levéltári kutatások alapján és a szakirodalom körültekintő figyelembevétele mellett, Feldolgozása módszeres, színvonalas, s így csak sajnálni lehet, hogy könyve nem tartalmazza az intézmény egész történetét. Tóth László. Ambrózy Ágoston: Tokaj-Hegyalja és néhány szellemtörténeti vonatkozása. Budapest, 1932. 16°. 152 1. Az író — maga is hegyaljai lakos — rajongója a hírneves borvidéknek. Ismeri a helyi viszonyokat, a szőlőket és szőlőbirtokosokat s fogékony a mult emlékei iránt is, anélkül azonban, hogy azok komolyabb rendszerezését csak meg is kísérelné. A személyes élményekből és tapasztalatokból születő könyvecske különös keveréke a lexikonnak és az anekdotának. Helyleírásaiban s a művelés és értékesítés kérdéseinek fejtegetésében még található eredetiség, legkevesebb azonban a Hegyaljáról származó művészek és írók s a hegyaljai kapcsolatú írói, képzőművészeti és zenei alkotások szinte szédítő felsorolásaiban. Pedig „az aranyhegyekben az eszmei áramokat, az összefüggéseket a kapa és lélek között", egyszóval a „szellemtörténeti vonatkozásokat" éppen ezekkel vélte a szerző kimutatni. Természetesen sikertelenül, mert a szellemtörténelem a hozzácímzett munkában nem ismerhet magára s nem láthatja fellobogni azokat a testvéri „szellemtörténeti pásztortiizeket", melyeket a szerző meggyújtani óhajtott, Szabó István. Fodor István: Kántorné az első magyar tragikai hősnő. Marosvásárhely, 1933. Marosmenti Élet kiadása. 8°, 84 1. Fodor István: Maros vásárhely s/ini élete. A marosvásárhelyi színészet történetére vonatkozó dokumentumok gyűjteménye. I. könyv. Marosvásárhely, 1933. Marosmenti Élet kiadása. 8°, 130 1. Kántorné a marosvásárhelyi temetőben fekszik eltemetve s a szerző legfőbb célja az, hogy e sír iránt kegyeletet ébresszen városa lakóiban. Tudományos tekintetben a munka kevéssé fontos, mert a forrásul szolgáló marosvásárhelyi emlékek Kántorné művészetéről alig szólnak, csak utolsó éveinek emberi nyomorúságát világítják meg. A másik munka értékesebb. A város levéltárában őrzött színlapokból összeállítja F. az időnként itt játszó társulatok műsorát és közöl néhány színházi vonatkozási! levelet és okiratot is. Ezeknek alapján rekonstruálja a színi életet, amely hasonló a legtöbb magyar kisvároséhoz : a vándortársulatok, jobbak vagy gyengébbek, évente eljöttek és eljátszották a műsorukat. Valami speciális színházi kultúra megteremtéséről, a könyv tanúsága szerint, nem lehet szó, ehhez a város vezetőrétege nem volt elég öntudatos. Nagy kár, hogy F. a problémakeresésben nem olyan szerencsés, mint az adatközlésben, ez azonban abban leli magyarázatát, hogy semmiféle modern irodalmi segédeszköz nem állott rendelkezésre. Éz a szellemi körülzártság s a könyvek szegényes kiállítása mintha szimbóluma lenne annak, hogy a szűkös viszonyok között tengő erdélyi kultúra kimerül a magyarságért folytatott küzdelemben és tudományos építőmunkára már kevés ereje marad. M. Császár Edit. Láng Ferenc : Egy darab Szatmár múltjából. A „Szatmári jótékony nőegylet" története 1851—1931. Szatmár-Satu-Mare. É. n. 8°. 111 1. Szerző, a szatmári főgimnázium tanára és az ottani nőegylet.
