Századok – 1935

Szemle - Tanulmányok Budapest múltjából. II. Ism.: Kampis Antal 253

SZEMLK. 253 atyákra. Mivel a két feljegyzés egymástól távolálló résztvevőtől származik, nem látszik elhamarkodottnak az az állításunk, hogy az egész zsinati gyülekezet közhangulatát fejezik ki, amikor például egyöntetűleg őszinte irigyléssel emlegetik a magyar püspökök pompás latin tudását, amellyel úgy kezelték a zsinat hivatalos nyelvét, mintha anyanyelvük lett volna. Feltűnt nekik a magyar püspökök kitűnő szónoki tehetsége és debatteri készsége is. Ullathorne találó megfigyelése szerint rögtön meglátszik a szónokló zsinati atyákon, hogy parlamentáris országokból vagy tanári katedrákról jöttek-e. Ezek — mint a németek (osztrákok) és magyarok — mindig szorosan a kitűzött témákról beszéltek, míg a többiek nagyon könnyen elkalandoztak a tárgytól. B.-L. könyvét egyéb kitűnő tulajdonságai mellett ezek a magyar vonatkozások is élvezetes olvasmánnyá teszik a magyar olvasó számára. Hermann Egyed. Maggiorotti, L. A.—liuníi, P.: Le fortificazioni di Buda e di Pest e <íli arehitetti militari italiani. (KI. az ,,Atti dell'Istituto di Architettura militare" 1934. évf.-ból.) Roma. 8°. 92 1. A részletes és alapos tanulmányban a szerzők nem csupán az irodalmat használták fel, hanem levéltári kutatásokat is végeztek s igen érdekes és nálunk részben ismeretlen képanyagot gyűjtöttek össze. A tanulmány első része Buda és Pest hajdani erődítményeit írja le, Budaváránál főleg Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás király építkezéseivel foglalkozva. Pest erődítményeire vonatkozóan nagyon fontos Gian Giacomo de Rossi rajza, amely a város északnyugati sarkán állott mentsvárat is feltünteti, abban a formájában, amelyben azt a János király szolgálatában volt Mario Speziecasa, már a bástyarendszer szabályai szerint építette. A várművek fejlődésének szakszerű fejtegetése után sorraveszik a szerzők a Budán és Pesten működött olasz katonai építészeket, Brunelleschi jeles tanítványától, Manetto Ammanattinitól kezdve. Azután felsorolják mindazokat az olaszokat, akik 1540 és 1686 között, Budáért és Pestért harcolva, kitüntették magukat. Külön fejezetben szólanak Michele d'Aste báró alezredesről, aki — olasz szemtanuk egybehangzó vallomása szerint — elsőként hatolt a várba, 1686 szeptember 2-án. De harcközben súlyosan megsebesült és 9-én meg is halt. Ideiglenesen Pesten, majd végleg a budavári Koronázó-templomban temették el. Végül azoknak a terveknek ismertetése következik, amelyeket Budavárának korszerű átépítésére Marsili terjesztett I. Lipót király elé. Pénz hiányában egyik sem valósulhatott meg. Gvalókay Jenő. Tanulmányok Budapest múltjából. II. k. Budapest, 1933. Budapest Székesfőváros kiadása, 8°, 190. 1. Tíz tanulmányt foglal magában ez a szép kiadvány, melynek első kötetét már régebben méltattuk. (Századok, 1934. 114.) Ez első kötet óta különös figyelem fordult fővárosunk történetére. Mintha minden cáfolni akarná azt a már-már közhellyé merevedett tételt, hogy Budapestnek csak közelmúltja és jelene volna, a levéltárak ontják magukból az érdekesnél érdekesebb adatokat, s régi, tévesen ismert, helytelenül értékelt épületek lerázzák magukról a hamis vakolatburkot, hogy ódon szépségük a maga viharvert, de eredeti pompájában bontakozzék ki. Az első tanulmány éppen egy ilyen emlékkel foglalkozik. A budapesti belvárosi plébániatemplommai, amelyről az volt a megformált ítélet, hogy csupán szentélye a középkor maradványa. Az Erzsébet-szoborral kapcsolatos térrendezési munkálatok során azonban a legnagyobbszerű meglepetésekkel szolgált a habarccsal elburkolt épület. A bontócsákány nyomán kiderült, hogy nemcsak a szentély, de a hajó is a középkor,