Századok – 1935

Szemle - Veress Endre: Gr. Kemény József. Ism.: Csapody Csaba 250

25(1 SZEMLE. lovagromantika, a renaissance-eszmék és a francia szellem találkozásából született galantéria uralkodott. A galantéria — mint a modern európai műveltség, amelynek tartozéka volt — feltartóztathatatlanul terjeszkedett kelet felé, Mária Terézia korában bevonult a bécsi udvarba, ahonnan az ott forgolódó magyar urak, testőrifjak és mindenekelőtt a hölgyek, minden árnyoldalaival és hibáival együtt, csakhamar átültették Magyarországba is. A szorgalmas, gyűjtögető nagyasszonyokból a század végére szalonokban élő divatos dámák lettek, akiket már nem a háztartás, vagy a beteg jobbágyasszonyok panaszai, hanem a gáláns udvarlók bókjai foglalkoztattak. Kétségtelen azonban, hogy a galantériával párhuzamosan terjedő őszinte nőtiszteletnek és a nők fokozottabb társadalmi szereplésének pozitív eredményei is voltak. így mindenekelőtt az, hogy a XVIII. század második felében komoly kérdéssé vált a nőnevelés ügye, amely, mint B. nagyon helyesen rámutatott, tulajdonképen ekkor veszi kezdetét Magyarországon. amivel egyidőben mind nagyobb számmal kezdenek bevonulni a nők az irodalomba is. Ugyancsak nemes szándékúnak tartjuk a nőknek azt a törekvését, hogy a század végefelé bizonyos fokig részt kértek maguknak a közéletben, legalább annyira, hogy az országgyűlés karzatán mint hallgatóság jelen lehessenek. Ez a tanácskozások színvonalát kétségtelenül emelte volna. A nemzeti művelődés szempontjából tehát sokat jelentett a galantéria magyarországi térfoglalása és B. hasznos munkát végzett azzal, hogy erre rámutatott. A munkából itt-ott modern társadalomszemlélet tükröződik vissza, ami történeti tanulmánynál elmaradhatott volna, bár elismerjük, hogy ez nem megy a történetírói objektivitás rovására. Pleideli Ambrus. Patonay József: Medgyesi Somogyi János államtanácsos és a magyar kegyestanítórend. I. rész. (A tatai kegyestanítórendi reál.gimnázium 1933—34. évi értesítője, 33—81. I.) A szerző, a tatai reálgimnázium világi tanára, a lovászpatonai Somogyi-levéltárból kiindulva, fáradságos és gondos kutatással világítja meg a Somogyicsalád múltját, majd Somogyi János pályáját ismerteti. Ez 1784-ben vasmegyei másodalispán, majd apósának, gr. Győry Ferenc kerületi királyi biztosnak pártfogásával kinevezés útján veszprémi alispán lesz. 1791-ben nádori ítéíőmesterré, 1795-ben kancelláriai tanácsossá, 1801-ben állam- és konferenciatanácsossá nevezik ki. Tehetségével, szorgalmával és nagy tudásával megnyeri Ferenc király bizalmát és ez állandóan a legfontosabb és nagy körültekintést kívánó ügyek előadásával foglalkoztatja. 1808-ban az alkancellári méltóságra emelkedik. Pártfogója az íróknak és tudósoknak, így Révai Miklósnak, aki az ő hathatós támogatásával nyeri el 1802-ben az egyetemi katedrát. Nagy része van a bencés, cisterci és premontrei rend visszállításában és különös hálára kötelezte a piarista rendet azáltal, hogy 1807-ben kieszközölte a székesfehérvári kusztodiátusi javadalom adományozását. P. dolgozata 1806-ig terjed, hősének az adományozás ügyében kifejtett tevékenységével csak a II. részben szándékozik foglalkozni. Kár. hogy a gondos kutatással és szeretettel megírt kis tanulmányt sok felesleges reflexió és szubjektív részlet terheli. Reméljük, hogy ezek a következő részből hiányozni fognak. Friedreich Endre. Veress Endre: Gróf Kemény Jcízsef. (1795—1855.) Erdélyi Múzeum. Új folyam, IV. (1933.) 3—38, 129—158, 257—306. 1. A legszorgalmasabb magyar történetírók egyikét emeli ki V. a homályból. Valódi jelentősége nemcsak a köztudatban nem él elég élénken,