Századok – 1935

Történeti irodalom - Braun; Franz–Ziegfeld; A.: Geopolitischer Geschichtsatlas. Ism.: Mendöl Tibor 239

•242 TÖRTÉNETI IRODALOM. В.—Z. atlasza ebből a szempontból kétségtelenül tökéletesebb. Bár a korszakok időrendjét az ókortól a jelenkorig nagv vonásokban tiszteletben tartja, ezen belül azonban nem évszámokhoz kötött merev pillanatképeket nyújt, hanem bizonyos kort jellemző mozgalmak, törekvések és eszmék (felfedezések, gyarmatosítás, reformáció, dinasztikus és nemzeti államok alakulása stb.) köré csoportosítja térképeit, úgy, hogy azok a fejlődést is feltüntessék. Térképeinek aránylag nagy száma és azoknak különböző mértéke és terjedelme az elrendezést is megóvja a merevségtől. Németország különösen bőven méltatott területi fejlődésének különböző kérdéseit néhol kis térképeknek egész sorozata világítja meg, másutt a terjeszkedés időrendben egymást követő fokozatait egyetlen tçrkcp tünteti fel. Természetesen néhol időkeresztmetszeteket is rögzít, mint például a Németország 1792 körüli politikai szétforgácsoltságát feltüntető térképen, de ilyenkor valóban jellemző időpontot választ ki és igen sokszor csak akkora területet, amelyen belül minden részlet jellemző az ábrázolt jelenség szempontjából. A lényeges vonásoknak a lényegtelenek rovására való kiemelését azonban nem csupán a térképek méreteinek, tárgyának és felölelt területének esetről-esetre az ábrázolandó problémákhoz szabott gondos kiválasztása biztosítja, hanem az ábrázolás technikája is. Egyszerűségre törekszik : aprólékos, részletekbe vesző rajz és tarka színek helyett fekete és fehér foltokkal és vonalakkal dolgozik, ezenkívül legfeljebb a tengerek jelölésére alkalmazza a zöldeskék színt. Nem új módszer, hiszen a német geopolitikai irodalmat jellemzi az ilyen világos, a lényeget szinte durván, plakátszerűen kifejező térképek használata, Ha csupán azt akarjuk szemléltetni, hogy a római birodalom a köztársaság korának végén a Földközi-tengert körülölelő, igazi „mediterrán" hatalom volt, leghelyesebb, ha a térképre csupán a szárazföld és tenger határát rajzoljuk rá, a tengert kékre festjük, a birodalom területét feketére s minden egyebet fehéren hagyunk. Ennek az egyetlen ténynek világos megértését további részletek berajzolása csupán zavarhatná. Nagy Péter politikája, mint térprobléma, szintén akkor rajzolódik ki legmeggyőzőbben, ha a csupán körvonalaiban feltüntetett Eurázia fehérszínű felületén a XVII. századvégi Oroszország tengertől elzárt óriási területét egyetlen fekete folt, a legközelebbi tengerek felé vezető irányokat nyilak, az azóta meghódított területeket különböző csíkozás jelzi. B.—Z. atlaszában az az új, hogy ilyen térképekkel kíséri végig az egész világtörténelmet, helyesebben a Közeikelet és Európa, az újkortól kezdve pedig az európaizálódó Föld egész történetét. Nem az egyes események helyét rögzíti, hanem valóban a történelem nagy, korszakos mozgalmait vetíti a térbe. Nem önkényesen megszakított folyamatokról rajzol aprólékos helyzetképet, hanem a térben lezajló folyamatok folytonosságát és időbeli egymásbakapcsolódását érzékelteti. Ez az újfajta, dinamikusnak nevezhető ábrázolásmód természetesen nem teszi feleslegessé a régit, a szokásos sztatikus történeti atlaszt, hiszen mindegyiknek egészen más a feladata.