Századok – 1935

Történeti irodalom - Viszota Gyula: Gróf Széchenyi István naplói. III–IV. k. Ism.: Varga Zoltán 220

TÖRTÉNETI IRODALOM. 221 gálát alá venni. Az anyag összeállításában V. felfogásunk szerint túlságosan bőkezűnek bizonyult. A törzsanyagul szolgáló naplók mellett, melyeket a Történelmi Társulat forráskiadási szabályzatainak megfelelően teljes szövegükben közöl, igen nagy helyet foglalnak el oly egyéb iratok, melyek csupán a naplók adatainak kiegészítését s az azokban felmerült kérdések további megvilágítását szolgálják. A III. kötet 777 lapra terjedő iratanyagából 397 lap a „Függelék". Az itt közölt anyagnak csak igen kis töredékét lett volna szükséges szószerinti és teljes szövegben adni. Egyrészt mert az iratok közül többnek, mint történeti forrásnak nincs oly nagy jelentősége, hogy az a teljes szövegben való közlésre érdemes volna, másrészt mert nem állnak a naplókkal szerves kapcsolatban. így kifogásolható több szempontból az akadémiára vonatkozó iratok közlése is, melyek pedig 244 lapot foglalnak el. Ezek a naplókkal ugyan kétségtelenül vonatkozásban vannak, azonban a szorosan vett főcéltól mégis igen messze vezetnek. Egyébként is az idesorozott anyag teljesnek nem tekinthető — pl. az akadémia-alapításra vonatkozó első kísérletek és törekvések iratai közül csupán Bessenyei, Révay, Luby, Vay István és báró Prónay László müveivel, illetőleg tervezeteivel foglalkozik —, pedig úgy látszik, éppen ez a teljességre törekvés volt V. célja. Ezt mutatja, hogy Bessenyeinek csak egy évvel a III. kötet megjelenése előtt újból kiadott Jámbor szándék-át (Magyar Irodalmi Ritkaságok 4.), az országgyűlési írásokban vagy Kazinczy levelezésében fellelhető tervezeteket és nyilatkozatokat teljes szövegükben közli. De magát az elsőízben kiadott iratok nagyrészét is csak egészen speciális, az akadémia és akadémiai törekvések történetére vonatkozó kutatás használhatja. Bár egyáltalán nem tartjuk az itt kiadott gyűjtemény közlését a történettudomány sürgős feladatának, mégis — ha már kiadásra került •— sokkal célszerűbb lett volna kiegészítve egészen külön sorozat önálló köteteként kiadni. A III. kötet összeállítási technikájával szemben a IV. kötetnél már határozottabban érvényesül az említett kiadási szabályok célzata s itt a legszükségesebb anyag közlésének elve nyomul előtérbe, de felfogásunk szerint a „Függelék" tartalmának jegyzetekbe szorításával és a bevezetés szövegébe való bedolgozásával még mindig lehetett volna a kiadást egyszerűsíteni s az egész művet könnyebben használhatóvá és áttekinthetőbbé tenni. Széchenyi naplója — mint minden spontán megnyilatkozásokban bővelkedő, nem irodalmi céllal készült írásmű — telve van gyakran csak egészen futólagosan tett megjegyzésekkel, melyek bizonyos belső szaggatottságot eredményeznek. A naplók e tulajdonságán természetesen nem állt módjában a kiadónak változtatni, de kellett volna azon a külső töredezettségen, amely az olvasó teljes elmélyedését lépten-nyomon zavarja. Egyes oldalakon a különböző zárójelek egész tömegével találkozunk, ezek pedig a zavaró hatáson kívül a szöveg külső képét, a sorok összhangját is rontják.