Századok – 1935

Történeti irodalom - Málnási Ödön: Gróf Csáky Imre bíbornok élete és kora. (1672–1732) Ism.: Bónis György 210

•214 TÖRTÉNETI IRODALOM. politikai hallucinálás, határtalan jobbágygyűlölet és az erkölcsi jó iránti közömbösség : együttvéve az átlagos köznemes lélek jellemző vonásai. Evés, ivás, jobbágyverés és szeretkezés : hegemonizált ösztönéletének formái." (196. 1.) Ez az elrettentő típus egyedül a Tripartitumot olvassa s ebből szív magába „száraz, élettelen, fejlődésellenes jogászszellemet". (236. 1.) Ezért M. fölényes gúnnyal és megvetéssel tárgyalja „a nemesség szent evangéliumát", sőt ezt teszi felelőssé a haladás elgáncsolásáért, hiszen ebbe nyúlnak le Verbőczi rendi nemzete uralmának jogi gyökerei (166., 192., 236., 298. 1.) ; örömmel említi meg, hogy „egy század alatt ki is száradt ezen uralomfa" (167. 1.). A haladás lassú menetéért csak a köznemesség felelős ; „a tekintetes és nemes vármegye másfélszázaddal marasztalta le a magyarságot az európai fejlődésből", sőt a megyei nemesség az oka Világosnak és Trianonnak is (157., 179. 1.). Hogy ezek a jellemzések a XVIII. század arcának nem hű rajzát, hanem teljesen hamis és torz k^pét adják, az kétségtelen. A végletes állítások nem szorulnak cáfolatra, mert annyira elfogultak ; az igazságügyi vonatkozásüakon kimutattuk felületességüket is. Csak azon lehet csodálkozni, hogy a szerző gondolkodás nélkül alkalmazza a XIX. század liberális szemléletét, a haladás értékmérőjét egv teljesen ellenkező világnézetű korra, tekintet nélkül arra az alapvető elvre, bogy minden kort önmagából kell megismerni. Természetes, hogy így ferde képet kapunk, hiszen a XVIII. századeleji köznemességtől elvárt jobbágyfelszabadítás Nyugaton is csak a francia forradalommal indult meg sj annak eszméi csak félszázad multán hatották át annyira a magyar társadalom vezető rétegét, hogy végrehajtásra kerülhetett a sor. Ez a történelemellenes szemlélet, melyet M. legnagyobb erényének tart, a valóságban legsúlyosabb botlása. De hogyan is követelhetné joggal a jobbágyságnak politikai szerephez való juttatását, mikor annak a társadalom fejlődésére gyakorolt állítólagos nagy hatását ő maga sem tudja velünk elhitetni s a szűkszavú, idegen szavakkal az érthetetlenségig zsúfolt magyarázata (195. 1.) még a történelmi materializmus dogmáira támaszkodva sem tud bennünk meggyőződést kelteni, csak kételkedést. Már nem ilyen világos annak a tételnek téves volta, hogy a reformokban Csákynak kezdeményező és vezető szerepe van, a nemes követeknek pedig csak hátráltató és akadályozó funkciójuk. Vagyis az a kérdés, valóban olyan kiemelkedő helyen áll-e Csáky a kor újítási mozgalmaiban. Erre egy olyan bizottságnak a működése ad választ, melyben Csáky vezetése alatt túlnyomóan köznemes tagok munkálkodtak : a törvények és a törvénykezés javítására kiküldött Systematica Commissióé. (1715:24. t.-c.) M. szerint a bizottságban „csak" Esterházy Imre püspök, Károlyi Sándor, Koháry István országbíró, a személynök és a tábla tagjai rendelkeztek Csákyn kívül jogi tudással, ezért a kiegészítést Csákvra bízták, meghagyván neki, hogy hívja meg a kancellária megbízottait és a jogi doktoro-