Századok – 1935

Történeti irodalom - Vanyó Tihamér Aladár O. S. B.: Püspöki jelentések a magyar szent korona országainak egyházmegyéről. 1600–1850. Ism.: Tóth László 205 - Vanyó Tihamér Aladár O. S. B.: A bécsi nunciusok jelentései Magyarországról. 1666–1683. Ism.: Tóth László 205

TÖRTÉNETI IRODALOM. 209 •az egész forrásanyagot. Sokkal helyesebb lett volna a nagyközönség érdeklődését az előszóban kielégíteni, ez esetben magnk a jelentések a szakemberek számára eredeti nyelven, csonkítatlanul láthattak volna napvilágot. Az ilyenfajta műveknek nálunk úgyis olyan kevés az olvasója, hogy azok kedvéért igazán felesleges lényeges tudományos szempontokat feláldozni. Ha az anyaggyűjtés terjedelmével és a publikálás módjával szemben voltak is megjegyzéseink, annál nagyobb elismeréssel szólhatunk a kötet terjedelmes bevezetéséről. Ez V. igazi történetírói készségéről győz meg bennünket. Jól látja meg a problémát, vagyis, hogy ezek a jelentések tulajdonképen azt tárják Róma elé, hogy a tridenti zsinat reformhatározatait miként hajtották végre Magyarországon. Ezt a jól felfogott problémát helyesen teszi V. előadásának gerincévé. A jelentések hézagos anyagán messze túlmenve, a hazai és külföldi irodalom adataiból gazdagon merít és találó külföldi analógiákkal világítja meg a magyar katolikus egyház belső életének mintegy kétszázados fejlődését a katolikus restauráció idejében. V. valóban mindent elkövetett, hogy munkáját és annak tudományos eredményeit mentől szélesebb körben elterjessze. Jól sikerült bevezetését külön is kiadta (A trienti zsinat határozatainak végrehajtása Magyarországon, Pannonhalma, 1933. 78 1.), külföld számára pedig egy önállóan megjelent latinnyelvű összefoglalásban (De exsecutione decretorum concilii tridentini in H ungaria 1600—1850. Pannonhalma, 1933. 16 1.) állította össze kutatásainak lényeges eredményeit. Remélhetőleg V. nem hagyja abba kutatásait, s az ő munkáiból, valamint a pannonhalmi főiskola tanítványainak szépen szaporodó doktori értekezéseiből mihamarább ki fog alakulni a magyar katolikus restauráció részletekbe menő hű történeti képe. A római intézet kiadványai során pedig várjuk a Propaganda Kongregáció magyar vonatkozású adatainak publikálását és feldolgozását, amely a hódoltsági területek katolikus viszonyainak ismeretéhez fog nélkülözhetetlen adatokat nyújtani s egyúttal alapul szolgál az ezen területeken később bekövetkezett katolikus restaurációs munka megismeréséhez is. Ugyancsak V. római tanulmányainak részleteredményeit foglalja egybe az a másik kötet is, amelyben a szerző a bécsi nunciusok jelentéseinek, valamint a hozzájuk intézett római utasításoknak magyar vonatkozású adatait gyűjti össze. Ennek a kötetnek a bevezetése is igen sikerült, mert széleskörű irodalmi ismereteken felépített korrajzzá bővíti ki a nunciusi jelentések és államtitkári utasítások mozaikszerű adatait. Hogy az alapos irodalmi ismereteket megemlíteni nem felesleges dicséret, arra a legjobb példa, hogy magának Fraknóinak, amikor Buonvisi nuncius jelentéseit Buda visszafoglalása idejéből a Monumenta Vaticana Hungariae-hen kiadta, nem volt tudomása arról, hogy Buonvisi jelentéseinek egy része már régen megjelent nyomtatásban (v. ö. Trenta : Memorie per servire alla storia politica Századok. 1935. IV—VI. 14