Századok – 1935

Értekezések - SZENT-IVÁNYI BÉLA: A pietizmus Magyarországon - 157

176 SZENT-IVÂNYI BÉLA. Benczúrnak Pozsonyba távozása, majd tíz év utáni visszatérte Késmárk és Pozsony iskolájának összhangbahozását segítette elő. Munkatársa volt a szintén Halléban tanuló Kriebel János, aki két évig tanított a hallei Királyi Paedagogiumban. Benczúr Bélhez hasonlóan élvezte a hatalom támogatását ; ezt azzal a tudományos munkásságával érdemelte ki, hogy megcáfolta a porosz királynak Sziléziára vonatkozó igényét. Működése révén a pietizmus pedagógiai realizmusa tartósan meghonosult Késmárkon. A Franckeféle Királyi Paedagogium mintájára és hasonló céllal alapította a Benczúr ajánlatára Pozsonyban és Jénában tanuló Podkoniczky Ádám a késmárki Pedagógiai Intézetet az iskolát pártoló vidéki nemesség gyermekei számára. Ez az intézet 1795-től 1803-ig állott fenn. Lőcsén igen mostoha körülmények között tengődött a hatosztályú latin iskola. A pietizmus képviselője 1693-tól 1732-ig conrectorként, rektorként, majd lelkészként mííködő Günther Sámuel volt. Az ortodox álláspontot védő Frühauff Kristóf és Veinert András eperjesi lelkész akadályozták meg, hogy Günther a városban született Trautmann Györgyöt, az eperjesi kollégium kiváló tanítványát, aki 1725-ben tért haza Haliéból, bejuttassa a lőcsei iskolába. Akadt mégis pietista társa, a Pozsonyban tanult Simonides Jánofe és a Jénában tanult Schwartz Gottfried személyében. Conrectori és rektori működésük alatt honcsult meg itt is a pietizmus pedagógiai rendszere. Schwartz 1732-től 1734-ig viselte a rektorságot és meghonosította a pietistáktól annyira szorgalmazott pontos osztálykönyvet és a naponkénti reggeli ájtatosságokat, enyhítette a fegyelmezést, a reáltárgyakra pedig nagy gondot fordított. Ellentétbe keveredett azonban az egyháziakkal és vágyait követve Haliéba ment tanárnak. Simonidest, aki 1732-től már lelkész volt, 1758-ban Bél pozsonyi tanítványa, Ribinyi János követte állásában. Az exakt-tudományok felkarolása a pietisták nyomdokain átvezetett azután a század végén az utilitáris iskolareformhoz, melynek korai hirdetője lett Chrastina Illés volt jénai tanuló 1772-től kezdve. Iglón is a Pozsonyból Halle felé mutató pietista realizmus ad szervezetet az 1784-ben engedélyezett triviális iskolának. Az iskola megszervezői itt Czirbesz János András és Steiler Tóbiás voltak. Az előbbi Pozsonyban Tomka Szászky vezetése alatt tanult, majd Haliéba került, ahol ekkor már az a racionalizmustól befolyásolt irány érvényesült, mely az iskola életközelségét hirdette. Steiler Tíibingá-