Századok – 1935

Értekezések - NÉMETHY GYULA: A székelyek eredetének kérdése 129

Л SZÉKELYEK EREDETÉNEK KÉRDÉSE. 131 rovásírás már a Fekete-tenger mellett magyar írás, így a székelyek már mint magyar régiséget őrizték meg. Mégsem kell azt gondolni, hogy a rovásírásnak a székelyek eredete kérdésének vizsgálatában semmi hasznát sem vesszük. Ellenkezőleg — mint erre már céloztam —, ennek a tanúsága alapvető fontosságú. Mennyiben ? Annyiban, hogy a székelyeknél fennmaradt magyar rovásírás a székelymagyar közösséget visszaviszi a magyar pogányság korszakába. A keresztyén korban a székely-magyar rovásírásközösség elképzelhetetlen. Kétségtelen tehát, hogy a székelyek már a pogány korban együtt élnek a magyarsággal. Most menjünk tovább. Bizonyításunk második láncszeméül a székelyekre vonatkozó első történeti adatokat vesszük. Ezek krónikái adatok ugyan, de a mi szempontunkból teljes értékűek. Az első adat 1116-ból való, mikor II. István és a csehek a határon találkoztak és összecsaptak.1

Ennél az összecsapásnál István először a besenyőket és székelyeket küldi a .csehek ellen ; ezek, a magyar krónika szerint, megfutamodnak : ,,. . . a hitvány besenyők és székelyek egy seb nélkül futottak a király táboráig".2

Mellékesen megjegyzem, hogy a krónika téved, a besenyők és székelyek nem futottak meg, hanem vitézül harcoltak.3 A második adat a székelyekre vonatkozólag a Képes Krónika 70. fejezetében, az 1146-i lajtamenti csatának, II. Géza Henrik herceg feletti győzelmének leírásában van. A csata kezdetének elbeszélésénél azt mondja a forrás: „S a gaz besenyők és hitvány székelyek, kik szokásuk szerint a magyarok dandárai előtt jártak, mind egyaránt futottak, mint a juhok a farkasok előtt." (Szabó Károly fordítása.)4 E két legkorábbi, kétségtelen hitelű adat a maga igénytelenségében igen becses útmutatással szolgál. Világosan mutatja ugyanis, hogy a székely a magyarságnak egy újabban csatlakozott törzse. Mert az újabban csatlakozott, idegen eredetű törzsek azok, melyeket a törökös szervezetű népek, amilyen a magyar is volt, a harcban előre küldenek.5

Ezeket 1 Pauler Gy. : A magyar nemzet története az Arpádházi királyok alatt. I.2

, 227. skk. í. és 420. j. 2 „Bisseni atque Syeuli vilissimi usque ad Castrum regis absque vulnere fugierunt." Képes Kr. 68. c. 3 L. Pauler, i. h. 4 „Bisseni vero pessimi et Siculi vilissimi omnes pariter fugierunt sicut oves a lupis, qui more solito praeibant agmina Hungarorum." 5 L. „A honfoglaló magyarság kialakulása" (= Honf. M. Kial.) c. munkám, 19—20. 1. 10*