Századok – 1935

Értekezések - SZENT-IVÁNYI BÉLA: A pietizmus Magyarországon - 1

14 S ZENT-IVÁN УI BÉLA. fordulóján. Miután Spener, Francke és társai működésében öntudatosult is nevet kapott az általuk képviselt eszme, a vele itt-ott érintkező törekvések jogosan vagy jogtalanul megkapták a pietista nevet. Az eszme különféle összetevői : a lelki újjászületés sürgetése, a Krisztus személyébe való misztikus elmerülés, a lélek és Jézus közti szerelmi misztika, a megtérés kegyelmi állapotának érzete, a kis társaságokba való tömörülés vágya különféle módon fejeződtek ki, itt szigorú moralizmusban, ott rajongó enthusiazmusban, aszkézisben, vagy a részletes önelemzés hajhászásában. Az összefüggő kapocs : az élet szigorú értelmezése, a személyiség feloldása a vallásos érzelemben és a világtól való menekülés a lélek bensőségeibe a legváltozatosabb sorsokat és egyéniségeket fogta egybe. A vallásos elmélyülés nyomán elszaporodó önéletrajzok közül egy-egy feltárja a pietizmus neveltjeinek tipikus lelkiségét, például Petersen Eleonóra ; mások költészetbe vetítik a pietizmus részlet motívumait, mint a népszerű, változatos lelkiségű, de erősen felekezeten felüli és életének bizonyos fázisaiban misztikus-szektenárius Gottfried Arnold,1 vagy a határozottan Spener hatása alatt levő, de a quietizmustól erősen befolyásolt Gerhard Tersteegen. A pietizmus érzelmi vallásosságában lappangó tolerancia az úgynevezett radikális pietistákban felekezeten felüli indifferentizmussá fokozódott. Gottfried Arnold Unpartheische Kirchen und Ketzerhistorie-jában, mely első kísérlet a vallás történetének megírására, az egyháztörténettel szemben, már arra a következtetésre jut, hogy az igazság mindig az Istent nyugtalanul szomjúhozó eretnekeknél van és nem az egyházak kényelmes keretei között. Az egyházak kialakulása az igaz kereszténység elfajulását jelenti. Dippel az Isten és emberek közti természetes kapcsolat miatt sürgeti a természetellenes történelmi keretek megszüntetését és várja az igaz vallásosságnak a keresztény morál alapján felállítandó egységét. Bár Spener és a halleiak a misztika közvetlen vallásos élményét az egyház javára igyekeztek gyümölcsöztetni, az ortodoxia őket tette felelőssé Dippel elveiért, melyeket pedig ők maguk is támadtak. Spenert hibáztatták a quedlinburgi rajongók fellépése miatt is. Bár a pietizmus ellenségei Spenert és a halleiakat gyakran vádolták meg azzal, hogy eretnek szektát alapítottak — kétségtelen, hogy reformmozgalmuk az egyház keretein belül maradt. 1 Schröder, W. : Gottfried Arnold. Heidelberg, 1917. ; Seeberg, E. : Gottfried Arnold. (Die Wissenschaft und die Mystik seiner Zeit.) Studien zur Historiographie und zur Mystik VIII. 1923.