Századok – 1935

Történeti irodalom - Stolz; Otto: Die Ausbreitung des Deutschtums in Südtirol im Lichte der Urkunden. I–III. k. Ism.: Sinkovics István 103

TÖBTÉNETI IRODALOM. 107 (III. 1. 54. ].). E magyarázószavak kitételének csak akkor van értelme, hogyha azok az ottani nép ajkán élő nyelvből valók, amit különben a vulgariter (vulgo) bevezető szószerint is kimond. A XIII. század második felétől pedig Tirolban a latin helyett német nyelven kezdik írni az okleveleket, nyilvánvalóan azért, hogy az ottani lakosság, amelynek kezébe kerültek, könnyebben meg tudja érteni a beléjük foglaltakat. Ez tehát újabb bizonyság a népességre, azonban arra is van példa, hogy valahol az oklevelek nyelve német, az ott lakó emberek zöme azonban nem ezt beszéli. Különböző népfajok találkozási területén tehát mindezek az eszközök, amelyek segítségével a történetírás hozzáférhet a lakosság széles tömegeinek nyelvéhez, illetőleg nemzetiségéhez, kisebb vagy nagyobb mértékben valamennyien tökéletlenek és könnyen visznek tévutakra. Éppen ezért nem szabad egyik vagv másik után elindulni, hanem együtt kell felhasználni őket, mert csak úgy igazítják ki egymás hibáit és adnak a valósághoz közelálló képet. Ilyen módszerrel tárja fel St. a Brennertől délre eső Tirol népének alakulását egészen a középkor végéig ; itt ugyanis befejeződik az a hosszú küzdelem, amellyel a németség meghódítja magának az élet különböző területeit. Az ezután következő időkben, különösen a két utolsó század folyamán inkább a Dél-Tirolban élő közhangulatot és nemzeti öntudatot veszi szemügyre és így akar rávilágítani az ottani népre. Munkájának ezen részében is néhány érdekes módszertani eljárást mutat be. Azokból az erőfeszítésekből következtet, amelyekkel emberek, helységek harcolnak, hogy ennek vagy annak a nyelvnek érvényt szerezzenek az iskolában, hivatalban és a többi életsíkon. Azt igyekszik lemérni, hogy a hétköznap fölé emelkedő és színvallásra kényszerítő események micsoda hatást váltanak ki az Etsch völgyében. így pl. milyen hangulat uralkodik a lakosság körében német-olasz háborúk idején, vagy amikor Tirolt, illetőleg annak egyes részeit el akarják szakítani Ausztriától. Hogyan tesz vallomást magáról a nép nagyobb ünnepségek, pl. az 1859-es Schiller-évforduló alkalmával. Azután azt is figyelemmel kíséri, hogy a politikai pártok alapkőletételénél és működésük folyamán milyen helyet foglal el a nemzeti érzés. Nem nehéz észrevenni, hogy szerzőnk kétféle módszere közül az előbbi segítségével sok olyan változást láthatunk tisztán a népesség összetételében, amelyek a második időszakaszban alkalmazott eszközök mellett homályban maradnak. St. eljárása tehát, hogy a nevek felhasználását már a XV. században befejezi, csak úgy megokolt, ha az akkor nyert helyzetképen a következő századok semmi lényegeset nem változtattak. Dél-Tirolban azonban nem ilyen a fejlődés útja, hanem ellenkezőleg, a középkor végén elért német túlsúlyt az olasz népáramlás sok helyütt nagyon megingatta. Az eltűnő német és az egyre bő forrásból ömlő olasz nevek ismeretével és feldolgozásával nagyon szépen lehetne lépésrőllépésre figyelemmel kísérni ezt a folyamatot, amelyet nélkülük