Századok – 1934

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: Három folyóirat 45

HÁROM FOLYÓIRA*. 63 közt felesleges luxuscélokra tékozolták el pénzüket, de a tudományos törekvések előmozdítására véletlenül sem gondoltak s így nevük fel sem említhető, csak az elismerés szava illetheti meg. Győr közönsége legalább melegen pártfogolta azokat a tudós törekvéseket, amelyeknek hasonló felfogású, legfeljebb nagyobbméretü kifejezője számos budapesti folyóiratunk. Ha egyenkint vizsgáljuk a Szemle értekezéseit, el kell ismernünk, hogy azok javarésze igen tanulságos. Nem egy van közöttük, amely a feldolgozás alaposságával és általánosabb érdekű tárgyánál fogva a szélesebb tudományos körök figyelmére is méltó. Mintaszerűnek kell neveznünk Aistleitner Józsefnek ,,A győri püspöki nagyobb papnevelő-intézet könyvtárának 1500-ig terjedő ősnyomtatványai "-ról szóló részletes ismertetését, mert az (öt közlemény az 1931—32. évfolyamban) egyenesen példát ad, miként kellene hazai könyvtáraink és kéziratgyüjteményeink anyagát úgy feldolgozni, hogy az egyes könyvek eredete, tulajdonosváltozásainak sorozata is kitűnjék s ezzel a művelődési hatások, meg azok útja megállapításához kiindulópontot nyerjünk. Dicsérnünk kell a homályos egyháztörténeti részletkérdéseket levéltári források alapján tisztázó tanulmányokat is. Ugyanígy a magyar történelem szintézisébe mindig fog néhány vonást nyújtani Bedy Vince értekezése, ,,A győri nemzeti rajziskolának története" (1930. 12—32.) s az ugyancsak az ő tollából kikerült eleven kis cikk a győri fuvarosokról (1930. 293—301.) már mutatja, hogyan is kellene az ilyen folyóiratnak a nép felé fordítania érdeklődését. Több oly értekezést vagy közleményt sorolhatnánk még fel, amelyek mindegyikében lehet egy-egy „jó adatot" találni, pl. az ellenreformáció felfogására vonatkozólag Szabady Béla közleményében (Győri kancellár-püspök, mint gazda a XVII. században. 1931. 32—44.). Ugyanekkor azonban nem hallgathatjuk el, hogy nem felel meg a tudományos követelményeknek az „А XVI. és XVII. századbeli győri kalendás egyesületek" (1930. 162—73.) c. cikk szerzője, ha egy 1523-i oklevelet a rövidítések feloldása nélkül nyomat le. Több más cikk ismét csak előtanulmány jellegű, pl. Pfannl Jenő seregszemléje a győri vár régi képei, ábrázolásai felett. (1930. 217—42.) Ez, főleg ha a gyűjtő szemével nézzük, magában is tanulságos ugyan, de mert a történettudomány az ilyen emlékeket a város fejlődésének, topográfiai növekedésének megrajzolásához ma már fel is tudja használni, a nyersanyag nem nyújthat kárpótlást a szintetikus feldolgozás elmaradásáért. Ha azután eltekintünk hely történetíróin к kedvenc témáinak, a kolerajárványok és az 1848—49-es hadtörténeti események leírásától, a tanulmányok javarésze szinte teljesen kizárólag a magas műveltség emlékeinek az összeszedegetésével foglalkozik, így a művészeti emlékekkel Stengl Marianne tanulmánya, mellyel folyóiratunk már foglalkozott (Századok, 1933. 344—5.), a német színészettel (1933. 25—42, 93—121.) és általában a német kulturális hatások szorgos számontartásával Lám Frigyes, Mozart győri szereplésével Gálos Rezső, hogy aztán a győri kapcsolatok egyre jobban elhalványodjanak. Horváth Konstantinnak Szegedy Róza leveleit publikáló nagy cikke a Napoleon-kori magyar társadalmi viszonyok megértéséhez is értékes adalék s nem vitatjuk el, hogy Toldy Ferenc, Katona József, Révai Miklós egy-egy ismeretlen levele közlésének is megvan a jelentősége, ha már ugyanezt a „Két Rájnis-adalék a Magyar Hírmondóból" c. kis cikkről nem is mondhatjuk el. Ellenben csak nagyon keresett módon lehet kapcsolata Győrrel egy német tudós