Századok – 1934

Pótfüzet - FRIEDREICH ENDRE: A Thököly-kor az egykorú piarista krónikákban 591

602 friedreich endre. [100] hivatkozva nem vállalkozhatott a bécsi útra Szelepcsényi érsekhez, azt azonban megígérte, hogy elmegy Caprarához. De úgy látszik, hogy az elszenvedett kínzások okozta gyengesége miatt ez utóbbi ígéretét sem válthatta be és úgy Szelepcsényivel mint Caprara gróffal csak írásban hözölhette Thököly leveleivel együtt annak izenetét.1 Podolinban a noviciusokat tanította a humaniórákra, de elüljárói ismervén a lengyel mágnásokkal való összeköttetéseit, többször küldözték Lengyelországba a rend függőben lévő alapítványai ügyében. 1683-ban mikor Sobieski Bécs felmentésére készült, Lubomirski Jeromos herceg, tábornagy és máltai lovag nagy nyelvismeretei miatt tábori lelkészül kérte táborába. Csak augusztus elején érkezett el a herceg hadtestéhez. Szeptember 15-én Bécs alatt kelt levelében, mely a római generalatus levéltárában maradt fenn, örömtől 1 Bojár krónikája több részletben eltér Kraus elbeszélésétől. Eszerint Bácz és Suhajda kapitányok kísérték Thököly elé és ők támogatták, mert a kínzások miatt már nem bírt járni. Thököly megkérdezte, hogy mit tettek vele, hogy olyan nyomorúságos állapotba jutott. A kérdésre a kapitányok feleltek. Thököly láthatólag megsajnálta. Magyarul szólott hozzá, de Kincel azt színlelte, hogy nem tud magyarul, mire Thököly is latinul szólott hozzá : „Karóba huzathatnálak, mint ahogy a császáriak tették Pozsonyban az evangélikus és református papokkal, mivel nem akarták hitüket megtagadni." Kincel azt válaszolta, hogy vallását ő sem fogja megtagadni. „Ezt nem is kívánom", felelte Thököly, majd magyarul közölte titkárával elhatározását, melyet az latinra fordítva adott elő Kincelnek : „Három a magyar igazság. (Omne trinum perfectum.) Uram már három pápista papot bocsátott el váltságdíj nélkül, többet már nem kellene elbocsátania, de az itt járt lengyelek kérésére, akik érted könyörögtek, megkegyelmez neked és visszaadja szabadságodat, to pedig mindazt meg fogod cselekedni, amit parancsolni fog." Kincel azt válaszlota, hogy készségesen engedelmeskedik a parancsnak, csak tudja teljesíteni. „Tehát el fogsz menni Caraffa tábornokhoz a Szepességbe, ő tőle Rabattahoz a bányavárosokba, innét Bécsbe Szelepcsényi érsekhez ós el fogod nekik mondani, amit uram négyszemközt közöl veled." Kincel Bojár szerint is állapotára hivatkozva elnézést kért, hogy Caraffával és az érsekkel csak írásban közölheti az izenetetet, Rabattához azonban el fog menni. Thököly ezután közölte vele a bizalmas izeneteket, még három napig táborában tartotta, gyógyíttatta, ós asztaláról élelmeztette. Szerencsi időzése alatt a két kuruc kapitány vidám társaságában egy kissé felüdült, majd katonai kísérettel kocsin indult Breznóbányára, innét pedig a Garam vizén tutajon Besztercebányára, de valószínűleg nem Rabattához •— mint Bojár írja, — hanem Caprara Aeneas grófhoz. Bizonyára téves a Caraffához való küldetésről szóló feljegyzés is, mert ennek csak később jutott szerep. Besztercebányáról Bajmócra ment, onnét pedig augusztus 26-án Bojár András kíséretében Podolinba indult. Bojár az úton faggatta, hogy mit izent Thököly a tábornoknak, de Kincel nem árulta el.