Századok – 1934

Pótfüzet - IFJ. SZENTPÉTERFY IMRE: A tárnoki ítélőszék kialakulása 510

574 ifj. szentpéter y imre. [70] volt a dolga, hogy az igazság kiszolgáltatása formáit és rendjét megtartsa ; ha ezt nem tette meg és így az igazság kiszolgáltatását megtagadta, magasabb bíróság elé lehetett idézni.1

Ugyanígy akkor is, ha a bíró az egyik féllel szemben elfogult, amint mondani szokták: gyanús volt,2

és kétes volt, hogy igazságos ítéletet fog hozni. Ezek tekinthetők a fellebbezés első formáinak, ha egyáltalán fellebbezésről beszélhetünk, mert ezeknél nem a pert fellebbezték, hanem a bíró személyesen tartozott számot adni viselkedéséről. A fellebbezésnek valamivel fejlettebb foka volt, amikor maga a bíróság fordult a felsőbb fórumhoz tanácsért, ha egy súlyos és bonyolult perben nem tudott ítéletet hozni.3

Itt már az egész pert vitték mindenestől a másik bírósághoz ; ez tehát a szó szoros értelmében vett fellebbezésnek tekinthető. A XIII. század végén és a XIV. század folyamán az inquisitióval a bíró mind jelentősebb szerephez jutott. A bizonyítás kötöttségének részben való megszűnésével a bíró legfőképen mérlegeléshez jut. Ha nem mérlegel jól, még nem tagadta meg az igazság kiszolgáltatását, hanem legfeljebb annak szükségét hagyta hátra, hogy érettebb megfontolásra, jobb mérlegelésre a pert magasabb bíróság elé vigyék. Nem arra van szükség, hogy a bíró magát igazolja, megtartotta-e a formákat, hanem hogy magát a pert egy másik bíróság is vizsgálja meg.4 Ebből a szokásból fejlődött ki a későbbi fellebbezés, amit ma is értünk alatta, éspedig szélesebb rétegekben először a szabad városokra és községekre vonatkozólag. Ez összefüggésben állott az anyaváros-rendszerrel,5

mert a leányváros bonyolult ügyben már korán anyavárosához fordult jogi tanácsért. Hogy a fellebbezés éppen a városi polgárságnál honosodott meg először, abban része lehet a polgárság realitás és józan racionalizmus iránti érzékének. Mert a fellebbezés csak ott fejlődhetett ki, ahol a formalizmus háttérbe szorul és a perben az anyagi bizonyítékok túlsúlyra jutnak az alakiak rovására ; ahol az egész pert újból át kell vizsgálni a bizonyítékokkal együtt és nem csupán a bírót felelősségre vonni, hogy megtartotta-e az előírt formákat ? A polgárságban megvolt ez a realitás iránti érzék, az anyagi bizonyítékok előtérbe 1 Hajnik : A magy. bírós. szerv. 421. 1. 2 1242. Zágráb privilégiumában. Endlicher i. m. 454. 1. 3 Ezt írja elő Nyitra privilégiuma. Endlicher i. m. 499. 1. Komárom priv. Takáts S. : Lapok, 65—66. 1. Hajnik i. m. 421. 1. 4. jegyz. 4 Vinkler i. m. II. 636. 1. 5 Hajnik i. m. 422. 1.