Századok – 1934
Szemle - Réh Elemér: A régi Buda és Pest építőmesterei Mária Terézia korában. Ism.: Fleischer Gyula 474
474 SZEMLE. az egyik képet, helyét azonban Salova-nak írja ; utólag immár könnyű ebben Zalavár nevére ismerni. Ugyancsak a zalaapáti templomban találta meg szerzőnk a nagytevékenységű bécsi festőnek, J. A. Mölknek (sz. 1714 körül, megh. 1794) Magyarországon eddig egyetlen ismert freskóját. Ami az összegyűjtött gazdag anyag elrendezését illeti, talán nagyobb áttekinthetőséget lehetett volna elérni, ha a csoportosítás a Dehio-féle zsebkönyvek mintáját követve csupán lajstromszerűen történik s csak ezután következett volna az összefoglaló jellemzés. Ez a megjegyzés azonban semmit sem vonhat le a munkának abból a nagy érdeméből, hogy számos új, becses ismerettel gazdagította a magyar művészettörténelmet. Plgrler Andor. Béh Elemér: A régi Buda és Pest építőmesterei Mária Terézia korában. Budapest, 1932. 8°. 112 1. Magyarország XVIII. századi művészetének kutatása működésének új fázisába lépett. Míg a korábbi kutatás a hazánkban csak esetről-esetre megfordult idegen, főkép osztrák mesterek munkásságát tárta fel, az utóbbi években az érdeklődés inkább a hazánkba bevándorolt s itt végleg megtelepedet t kismesterek felé fordult. Miután Kapossy János a m. kir. udvari kamara építészeit, Schoen Arnold pedig a barokk-korban Székesfehérvárott működött építőmesterek, kőfaragók és festőket kutatta fel, most R. gyűjtötte össze a régi Pest-Buda Mária Terézia korabeli építőmestereit, kiknek az ismeretlenségből való feltámasztása is jórészt az ő érdeme. Tanulmányának beveztő részében tanulságos rajzát adja a magyarországi kőműves-, kőfaragó- és építőmester céhek szervezetének, belső életének, majd jelentőségük rangja szerint csoportosítja és eddig felderített munkásságuk tükrében méltatja Pest-Buda XVIII. századi építőmestereit. Ezek sorában R. kiváló helyet szánt a salzburgi születésű Andreas Mayerhoffernek, aki ifjúkorában a nagy osztrák építőművész, Lukas v. Hildebrandt segédei közé tartozott, majd Pesten polgárjogot szerzett s a régi Pest-Buda, valamint a környék építkezéseiben csaknem négy évtizeden keresztül tevékeny működést fejtett ki. Munkásságának írott forrásokkal alátámasztható csoportján kívül R. fővárosunk és környékének számos olyan épületével hozza kapcsolatba, melyek mestereit nem ismertük. Idetartozik a pesti egyetemi templom, a kalocsai székesegyház, az angolkisasszonyok pesti temploma, a lebontott pesti Grassalkovich-és Jeszenovszkv-palota, a pestkörnyéki kastélyok közül pedig a péeeli, nagytétényi, aszódi és — mint legjelentékenyebb — a gödöllői kastély. Minthogy azonban Mayerhoffernek egyelőre csak egyetlen hiteles művét ismerjük a pesti Péterffy-palotában (ú. n. Kriszt-ház), a stíluskritikai elemzés módszere ez egy épület alapján nem nyújt kellő alapot a fentemlített épületek mesterkérdésének eldöntésére. R. bizonyára túlozza Mayerhoffer jelentőségét, midőn az alkotásaiban alig agnoszkálható mestert a magyarországi barokk-építészet legnagyobbjai közé sorozza. Hiszen eddig kimutatható egész működése az egyéni jellegzetességeket alig nyújtó, belső megoldásában meg épenséggel primitív Péterffy-palotán kívül, jóformán csak másodrangú építészeti feladatokból, átépítésekből, félbenmaradt építkezések folytatásából és kisebb jelentőségű kiegészítő munkákból állott. Bármint szeretnők is fővárosunk és környékének XVIII. századi vezető építőművészét végre magunk előtt látni, R, fáradsággal és kitartó szorgalommal egybehordott anyaga alapján nem tudunk Maverhofferben mást látni, mint sokat foglalkoztatott, megbízóinak teljes megelégedésére működő, alkalmilag részletmegoldásokat önállóan tervező, lényegében mégiscsak „kivitelező'" építőmestert. Azonban igazságtalanok lennénk,