Századok – 1934
40 FliEIDELL AMBRUS. reá érvényes s úgy látszik, nem tartozott a városi iurisdictio> alá sem, bár ez utóbbit, legalább a káptalannal szemben, a város vindikálta magának.1 Egyébként, mint a fennmaradt leírásokból megállapítható, bár egyik-másik oklevél ahhoz számítja, nem is a királyi város területén feküdt a palota, hanem azon kívül, oszlopos loggiájával, hatalmas pincéivel és melléképületeivel2 egyik frontjával a Kis-Dunára, másikkal a vásártérre nézve azt a területet foglalta el, amely — a város északi felének délnyugati részénél — a királyi és a káptalani város között feküdt. Ebben a palotában született a hagyomány szerint Szent István és ugyancsak a hagyomány szerint ennek a kútjából merített vízzel keresztelték meg.3 Ehhez az épülethez csatlakoztak észak felé azok az udvarnoktelkek, amelyeket 1221-ben a káptalantól az esztergomi udvarnokok visszaköveteltek s amelyeket — azt hisszük — valóban Imre király adott a káptalannak akkor, amikor esztergomi udvartartását feloszlatta, de nem 1202-ben, minta káptalan által birtokai védelmére hamisított oklevél mondja, hanem valószínűleg már 1198-ban, akkor, amikor Imre király a várhegyen épülő királyi palotát meg az esztergomi érseknek adományozta.4 Nyilvánvaló tehát, hogy a királyi palota, a királyi udvatartás körül képződött településről van itt szó, amelynek egy részén, a szóbanforgó udvarnoktelkeken túl, papjait, az esztergomi kanonokokat telepítette le a király és ekkor, az esztergomi egyház megszervezésekor került a káptalan, illetve akkor még az érsekség, annak a területnek, vagy legalább jelentékeny részének a birtokába, amely már az Imre király-féle adomány előtt is az övé volt. Ezen a területen azután a káptalan szabad vendégeket, hospeseket telepített le, akik a szomszédos királyi várostól elkülönítve, a káptalan iurisdictio ja alatt éltek és censussal és collectával a káptalannak adóztak. A káptalani város tehát — az egyház immunitása alapján — az esztergomi egyház alapításával egyidőben keletkezett,5 amit bizonyít palotát már 1331 július 13-án Nagy Péter fia Tamás csókakői és gesztesi várnagynak adta el, aki már két hét múlva, július 27-én szerzett rá királyi donációt. Anj. okmt. II. 541—542. 1., Mon. eccl. Strigon. III. 195—196. 1. 1 Mon. eccl. Strigon. II. 357., 359. 1. 2 U. о. II. 93—95. 1., Récsey i. m. 51. 1. 3 Balogh : Esztergom Árpádkori helyrajzáról 27. 1. 4 Mon. eecl. Strigon. I. 156. 1., Szentpétery 177. sz. 6 Ez ellentétben áll természetesen Váczy P. : Immunitás és; jurisdictio с., a Bécsi Magyar Történeti Intézet Évkönyve, I. (1931.), 13 kk. 1. olvasható tanulmányával.
