Századok – 1934

Történeti irodalom - Andreas Willy: Deutschland vor der Reformation. Eine Zeitenwende. Ism. Révész Imre 451

454 TÖRTÉN hJTI IRODALOM. tanulságosan tájékozó összefoglaló jegyzetek foglalják el. Kőművesállványok nélkül áll előttünk a hatalmas rekonstrukció épülete s szerves részleteinek plasztikus kidolgozottságát még jobban kidomborodni segíti a nyelvezet szigorú tisztasága, világossága és egyszerűsége, amelyet a szerző „in einer Gegenwart von bedenklicher Sprach Verwilderung" különleges kötelességéül tekintett. A könyv első főrésze a vége felé siető középkor világképét, egyházi életét és mozgalmait, meg népi és laikus vallásosságát mutatja be. Ezen a területen legkevésbbé szakember a nem teológus szerző s mégis nagy tárgyismerettel s elmélyedéssel látja meg a középkori világkép nagyszerűségét s az abban már akkor erősen megmutatkozott kisebb-nagyobb repedéseket. Fényes képet fest a Cusa Miklós nagy és rejtelmes alakjáról és szellemvilágáról, amelyben középkori és modern vallásosság, keresztyénség és filozófia egészen egyedülálló módon nyújt kezet egymásnak. A személyiségek rajzára különben műve későbbi folyamán is különös gondot fordít, de másfelől a tömegmozgalmak, személytelennek nevezhető fejlődési dinamizmusok ábrázolásában is mester. Ezernyi szemléltető adat segítségével rajzolja meg az egyházi állapotok romlottságának képét, de sohasem esik bele az erkölcsbíráskodó hangba, a leglelkiismeretesebb mórlegeléssel igyekszik elosztani az árnyék mellett a fényt is, amelyet a maga tisztaságában mutat meg még a legkérdésesebb állapotok közepette is. Mint a klastromok életéről megállapítja : „Man sieht förmlich, wie Gut und Böse. ... miteinander ringen." Egyénítő rajzok sorozatában vonultatja föl a római egyházon belül maradó reformtörekvéseket és azok hordozóit s pompásan mutat rá, hogy azok minden nemességük mellett is csak a negációban egyeztek, pozitív mondanivalóikkal egységes frontot alkotni sohasem lettek volna képesek. Színes, mozgalmas képet ad a nép forró és tarka vallásos életéről, végtelen gyöngéd megértéssel elemzi és ábrázolja a szentkultuszt, de egyszersmind leplezetlenül megmutatja elfajzásait is. Csudakórság, babona, boszorkányüldözés, a haláltáncok, a világvég hangulatai s minden egyéb, a német nép lelkét akkor felszántó másvilági sejtelem és borzongás megragadó szemléltetéssel és elmélyült lélekrajzolással kerül fel vásznára. A népi lelkiség ilyen mélyreható és ennyire sokoldalú elemzése és megjelenítése a tudományos irodalomban — nemcsak a vallás- és egyháztörténetiben — igazán kivételes jelenség, hiszen itt a kútfők, bármilyen bőven buzognak is, sokszor a lehető legzavarosabbak, a leggondosabb és legaprólékosabb szűrő munkát kívánják s hozzá még az egyéni átélésnek legmagasabb fokát is. A végeredmény : „A késő gót népi vallásosságnak ebben a fülledt, vad világában, amely a formák és az életnyilvánulások féktelen sokszerííségébe árad széjjel, szorosan egymás mellett van a szellemiség és az eldurvulás, az áhítat és az ellaposodás ; a legtisztább ösztönök keverednek a legzavarosabb toldalékokkal, a legszentebb a legnagyobb hétköznapisággal ; babona, kétségbeesés és eleven hit kulcsolódnak egymásba. Az ember érzi, amikor ezt a forrongást, minden erőnek ezt a megfeszülését látja : így a dolgok már nem mehettek tovább ! A legmagasabb szempontból tekintve, maga az egyház sem kívánhatta ezt ! Itt valami nagy dolognak bealkonyodott s egy vagy más formában valami újnak kellett jönnie." (210—211. 1.) A mű derekas része a középkorvégi német állam, társadalom és gazdaság képével foglalkozik. Ez a szerzőnek tulajdonképeni szakterülete s ide vannak bedolgozva régebbi kutatásainak eredményei is.