Századok – 1934

Történeti irodalom - Andreas Willy: Deutschland vor der Reformation. Eine Zeitenwende. Ism. Révész Imre 451

TÖRTÉNETI IRODALOM. ennek a könyvnek a szerzője — heidelbergi egyetemi tanár, Windelband, W. Goetz és K. Hampe tanítványa, eddig is számos, a német szellemtörténetnek különösen gazdasági és társadalmi oldalait érdeklő monográfia írója — : „Németország politikai formáinak túltengése és a történeti folyamatnak végtelen szétágazása a német történet egységes ábrázolására törekvőket jóformán megoldhatatlan föladatok elé állította s tényleg mind e mai napig nem akadt olyan lángész, aki meg tudott volna ezzel a feladattal birkózni." Nem akarjuk éppen azt megállapítani, hogy ez a lángész ő benne jelentkezik, de merjük állítani, hogy az óriási tudásanyagon való szuverén uralkodás, a rejtett szellemi folyamatok mélyreható elemzése, a legkülönbözőbb nemű történeti folyamatok egymásra vonatkoztatásának virtuóz, pedig a realitás talaját soha el nem hagyó képessége, az előadásmód nagyvonalú és bonyolulatlan szoborszerűsége kiváló historikusnak mutatják s nem alaptalanul engedik bennünk fölkelni azt a sejtelmet, hogy hátha éppen ő az, aki a német történettudomány mostani fejlettségi pontján el van hivatva még nagyobb feladatok megoldására is, mint amilyennek megoldását ez a könyv jelenti. Pedig ez a könyv maga is elég volna életműnek. A reformáció küszöbére érkezett német nép és német lélek képének összefoglaló megrajzolása s benne az emberi történet egyik legdöntőbb fordulatát bevezetett egyik legnagyobb (a máig teljes történelmi pontossággal megismerhetők közül minden bizonnyal a legnagyobb) „világválságnak" érzékeltetése olyan történészi feladat, amely a legnagyobb képességeket is erős próbára teszi. Es ezt a föladatot eddig senki még csak megközelítő mértékben sem oldotta meg úgy, mint A. Igaz, hogy megvoltak tudománytörténeti előfeltételei, amelyeket a német tudomány öntudatos tervszerűsége teremtett meg. Az a hatalmas méretű specializálódás, amely a német történettudományt a legutóbbi két emberöltő folyamán annyira jellemezte, s a profán lelkek számára oly sok olcsó élcelődés céltáblájává is tette. Nem állhatott volna viszont elő ennek a könyvnek nagyszerű kompozíciója a szellemtörténeti irány kialakulása nélkül, amely a legkülönbözőbb jellegű történeti életfolyamatok együttnézésére, kölcsönhatásaikat felismerő egységes értelmezésére és szemléltetésére törekszik, anélkül, hogy akár régebbi, hegelianus vagy marxi dogmatikus előfeltételektől vezettetné, akár újabb iskolás lélektani vagy egyéb schémának uralma alá adná magát (ami pl. az egyébként nagyszerű Lamprecht nek volt súlyos eltévelyedése). De egy harmadik nagy előfeltétel is szükséges volt ahhoz, hogy egy ilyenszabású összefoglalás létrejöhessen. Le kellett tűnnie annak a felfogásnak, amely hosszú ideig akomoly történettudományi munkát is avallásfelekezeti szempontnak rendelte alá s akarva-akaratlan, így formulázta az alapproblémát: „Volt-e szükség a Luther reformációjára s az annak nyomán bekövetkezett nagy szakadásra?" Amelyre aztán a történészek természetesen hitvallási álláspontjuknak megfelelő feleletet adtak: alapjában véve igenlőt, mint maga az egyébként olimpusilag tár-