Századok – 1934

Történeti irodalom - Gróf Apponyi Albert Emlékiratai II. k. Ism.: Balanyi György 443 - Gróf Apponyi Albert: Élmények és emlékek. Ism.: Balanyi György 443

TÖRTÉNETI IRODALOM. 44 5 magyar élet sorsdöntő kérdésein való eltűnődésnek mondhatnók. Az események felvázolása csak külső keret, melyet a belső okok mélyre!);,tó boncolása és a szubjektív vallomások meleg líraisága tölt ki tartalommal. Ez adja meg történeti értékét és egyéni varázsát egyaránt. A szerző finom elemzésein át egy messzetünt nemzedék küzdelmeinek homályos hátterébe, mindenekfölött pedig a saját bonyodalmas politikájának rejtett rugóiba nyílik bepillantásunk. Előadása során legtöbbet a katonai kérdéssel foglalkozik A. Ez természetes ; hiszen ő a kiegyezés legsebezhetőbb pontját mindig a katonai kérdésben látta s nemzeti életünk legfájóbb hiányainak orvoslását annak kielégítő rendezésétől várta. Felfogására jellemző, hogy még a mélyebb nemzeti öntudat hiányát és a nemzetiségi kérdés elfajulását is katonai inferioritásunkkal hozza okozati összefüggésbe. Egész közpályáján annyira át volt hatva a kérdés alapvető fontosságának tudatától, hogy politikai magatartását szinte kizárólag ahhoz igazította. így 1899 elején, mivel a magyar tisztképzés bevezetésével legalább formailag teljesítettnek látta a nemzeti párt legfőbb katonai követelését, híveivel együtt belépett a szabadelvű pártba. Mint kormánypárti képviselő, majd mint házelnök szintén a katonai kérdés megoldásán, illetőleg elmérgesedésének megakadályozásán fáradozott. Mikor azonban meggyőződött róla, hogy ezen az úton sohasem fog célt érni, 1903 nov. 26-án kilépett a szabadelvű pártból, melyben különben sohasem érezte magát egészen otthon és 26 barátjával újból életre keltette a régi nemzeti pártot. Látszólag tehát visszatért oda, ahonnét négy évvel előbb elindult. De csakhamar be kellett látnia, hogy a történelmet nem lehet visszasrófolni : az új nemzeti párt tökéletesebb programmja ellenére halvaszületett gyermeknek bizonyult, mert életbentartásához hiányoztak a szükséges lélektani feltételek. Az egész próbálkozásnak, A. saját bevallása szerint, csak annyi jelentősége volt, hogy előkészítette a függetlenségi párthoz való csatlakozását. Ezt a lépést 1905 jan. 3-án tette meg. A belépésnél ugyan fenntartással akart élni a függetlenségi programm egyik-másik pontjával szemben, de Kossuth Ferenc ós vezértársai kérésére elállott a kényes kérdés feszegetésétől, mert nem akarta a nemzeti küzdelem elszántságát gyengíteni. Ehelyett egész lélekkel belevetette magát a küszöbön álló választási küzdelembe s agitációjával mindenki másnál nagyobb mértékben hozzájárult a koalíció s ezen belül a függetlenségi párt győzelmének kivívásához. A diadal után azonban újabb keserves csalódás várt rá, mert látnia kellett, hogy a király a parlamenti többség ellenére sem hajlandó hadügyi felségjogaiból engedni. A szövetkezett ellenzéki pártoknak a hatalom átvétele előtt meg kellett ígérniök, hogy a nemzeti irányú katonai követeléseket az általános választójog bevezetéséig függőben tartják. így a nagy győzelem meddőnek bizonyult : a parlamentarizmus és a korona harcában az utóbbi maradt felül. A. igen érdekes és mélyreható megjegyzéseket fűz e tényhez s el kell ismernünk, hogy fejtegetései elméleti tekintetben teljesen helytállók és megtámadhatatlanok. Reálpolitikai szempontból azonban már kevésbbé megnyugtatók. így utólag ugyanis lehetetlen nem látnunk, hogy A. akkori állásfoglalásában jókora ellenmondás volt : egyfelől a nemzeti élet teljességét sürgette, másfelől pedig továbbra is hiánytalanul biztosítani akarta a monarchia fennállásában és nagyhatalmi pozíciójában rejlő előnyöket. Másszóval a 48-at össze akarta házasí-