Századok – 1934

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Szempontok a magyar „kálvinizmus” eredetének vizsgálatához 257

SZEMPONTOK A MAGYAK „KÁLVINIZMUS" EREDETÉHEZ. 273 „kálvinisták" lenni s a külföldi nagy példák és tanítások pontról-pontra való lemásolását fölöslegesnek, adott esetben politikai vagy egyéb szempontból talán még károssá válhatónak is tartották. De nemcsak a Felvidéken és Erdélyben gondolkoztak így, hanem a Tiszántúl és a Dunamelléken is, mert a Szegedi Kis István és a Méliusz Péter írásaiban hasonlóképen szó sincsen erről a kálvinista ellenállási tanról, a felsőségről szóló tanításaik teljesen a tipikus luther—melanchthoni konzervatív-patriárkális keretek közt mozognak — pedig különben a nyugodt és mérsékelt Szegedivel ellentétben a szenvedélyes és harcias Méliusz írásaiban lépten-nyomon találkozunk a bálványozó és erkölcstelen „fejedelmek" elleni kemény feddésekkel, sőt átkozódó kifakadásokkal, nem egyszer olyan esetben is, amikor az illető nagyúrnak közvetlen támogatására Méliusz és reformációja ugyancsak rá volt szorulva s azt tényleg igénybe is vette. b) Az is ismeretes, hogy a pénz „terméketlen" s a kamatszedés istentelen voltának középkori tanával a vezető reformátor-teológusok közül legelőször Kálvin szakított. A lehető legszigorúbb vallási és erkölcsi korlátokkal vette ugyan ő is körül — úgy elméletben, mint a genfi gyakorlatban — a pénzüzletet, de elvileg nem volt hajlandó annak egyéb tisztességes üzletkötéssel és kereső munkával szemben erkölcsi és keresztyéni szempontból alsóbbrendű voltát elismerni s a pénz terméketlenségének tanát sem bibliai alapon, sem a józanészből és a tapasztalatból nem látta igazolva.1 A helvét irány két magyar teológiai megalapozója erről még semmit nem tud. Pedig erős és sokoldalú gyakorlati érdeklődésüknél fogva mindketten foglalkoznak a szorosan vett teológiai és egyházi kérdések mellett az emberi társasélet és művelődés legkülönbözőbb más kérdéseivel, így az „usurával" is. Ezen pedig ők, a középkori és a luther—melanchthoni felfogásnak megfelelően, egyáltalán nemcsak azt értik, amit mi ma, hanem általában a pénzkölcsönért felszámított bármilyen alacsony vagy magas kamatot. Méliusz Szegedivel elvben teljesen egyetértve, keményen megmondja : ha valaki ,,a derekát is megkéri a pénznek s fölt is kér reája : usora".2 És csak annyiban hajlandó — elméletileg nyilván a hajlékony 1 L. a 260. 1.-n felsorolt műveket és bennük kül. Holl tanulmányát : Die Frage des Zinsnehmens u. des Wuchers i. d. ref. Kirche. Kálvinnak idevonatkozó legfontosabb nyilatkozata magyarul is megjelent (Sebestyén Jenő : Kálvin és a kapitálizmus 1911). 2 Az Aran Tamás hamis és eretnek tevelgesinec és egyéb sok tevelgéseknec . . . meghamisitási 1562. 137 = S4 levél. Századok. 1934. VII-VIII. 18