Századok – 1934

Szemle - Payr Sándor: Gyurátz Ferenc életrajza. Ism.: Varga Zoltán 249

SZEMLE. 24!) akkreditált osztrák-magyar nagykövethez. Ez a levél, amelynek a szerzője nem Tisza Kálmán volt, informatív jelleggel bírt „és azon kívánalom fejeztetett ki benne, hogy a szentszék a klérus fellépésére mérséklőleg hasson." Az egyhangúlag tudomásul vett miniszterelnöki nyilatkozat kétségtelenné teszi, hogy nem Tisza Kálmán levelezett ós nem is a pápával — ami különben első hallásra is képtelenség — s hogy a tényleg megtörtént bizalmas diplomáciai információnak sem közvetlen pártpolitikai célja volt, hanem az ország belbékéjének magasabb érdeke. Ha pártpolitikai célja lett volna ennek a lépésnek, úgy ez Tisza Kálmánnak és akkori kormányának egészen példátlan politikai óretlenségéröl tett volna bizonyságot — amivel pedig Tiszát még ellenfelei sem vádolták soha — s amellett ez a cél nem is éretett volna el, amit az is bizonyít, hogy az 1884-i választásokon a magyar klérus egy része a szabadelvű pártnak és kormányának igen erélyesen ellene dolgozott. Természetes, hogy ellenzéki és különösen antiliberális részről ezt a „leleplezést" nemcsak akkor, hanem sokkal később is abban az erősen simplex formában kommentálták és úgy rögzítették meg főként a néppárti köztudatban, hogy : Tisza Kálmán, a kálvinista főkurátor, levelet írt a pápának és abban politikai kortesszolgálatokhoz kérte segítségét — de ezt ily formában, komoly értékelésre számot tartó irodalmi műnek már húsz évvel ezelőtt sem lett volna szabad átvennie, annál kevésbbé ma. (L. Képviselőházi Napló X. k. 65—• 218. 1., v. ö. Szilágyi Dezső beszédei II. k. 255—6. 1. és Tisza István beszédei I. k. 251, 252, 414, 423, 424, 534. 1.). Révész Imre (Debrecen). Payr Sándor; Gyurátz Ferenc életrajza. Sopron, 1931. 8°. 392 1. Könyve megírásánál a tudományos feldolgozás igényén kívül P. az építő célzatot is szem előtt tarja; erre a célra kiválóan alkalmas is a gyenge szervezetében kifogyhatatlan munkakedvet és munkabírást hordozó, a nyugalmat még a hivatali teendőktől való visszavonulása korában sem ismerő Gyurátz Ferenc életpályájának ismertetése. Az egyszerű fúró-faragó falusi ember fiának a püspökségig emelkedő életútja nemcsak az akaraterővel és tettvággyal megtelt tehetség megismerése szempontjából fontos, hanem az evangélikus egyház történetének ismeretéhez, az annak sorsát irányító, különböző pályán és hivatásban működő vezetőknek életéhez, munkaköréhez is közel hoz bennünket ez a széles mederben folyó, minduntalan új érrel gazdagodó életrajz. P. aprólékos gonddal gyűjti össze a művében feldolgozható adatokat. Minden felmerülő, mondanivalóiba bekapcsolódó tárgyhoz fűz valamit, ami ismereteinket gazdagítja, a felvetődő kérdéseket megvilágítja. De ezeket a gyakori kitéréseket — melyek előadásmódja jellegzetes sajátságát alkotják — mindig úgy teszi meg, hogy azok sem figyelmünket nem terelik mellékvágányra, sem felesleges díszítésnek nem mondhatók, mert még a látszólag tárgyától távoleső momentumokat is előadása szerves egységébe tudja kapcsolni. így eléri azt is, hogy a nem szigorú tudományos szempontok keresői számára is élvezetes olvasmányt ad. P. nem a világnézet, a lelki adottságok és felépítettség elemzésében, a „belső ember" megrajzolásában, a. cselekedetek és tettek végső mozgatóerejének kikutatásában látja feladatát, hanem elsősorban a cselekvő egyén állandó mozgásban levő életpályáját, annak fejlődését tárja elénk. Könyve módszerét, — ha az talán egyesek előtt ma már túlhaladottnak látszana is — jelen esetben a legalkalmasabbnak látjuk: a mindig cselekvésre kész, nagy aktivitásra képes Gyurátz egyéniségének hű tükrét nem adhatják elvont fejtegetések, sokkal inkább