Századok – 1934

Szemle - Szabó Dezső: A magyarországi úrbérrendezés története Mária Terézia korában. Ism.: Szabó István 244

SZEMLE. 24!) szemben is bizonyos különválási törekvések mutatkoztak, éppen erre a nyelvre hivatkozva adták ki a jelszót : „wir sind ebenso wenig Deutsche, als wir Magyaren s»nd ; wir sind eben Sachsen." Számunkra Sch. tanulmányában mindenekelőtt a probléma felvetése érdemel figyelmet ; nyelvészeinknek és történészeinknek egyformán termékeny szempontokat nyújthat a magyar írásbeliség s az irodalmi nyelvfejlődés sok ismeretlen szakaszának megvilágításához. De figyelmet érdemel a munka sajátos magyar vonatkozásainál fogva is. Sch. az általa vizsgált nyelv hangalakjaiban és helyesírási sajátságaiban ismételten felismeri a budai kancellária íráshagyományának hatását ; ha tekintetünket kiterjesztjük az egész szász nyelvtörténetre (v. ö. B. Capesius : Die deutsche Sprache in Siebenbürgen im Spiegel der Geschichte und als Spiegel der Geschichte. Zeitschr. f. Deutschkunde 1933. 215. 1.), első pillantásra felismerjük, hogy ez a hatás nem szorítkozott csupán a 16. és 17. század fordulójára. Mindez arra mutat, hogy a szász szellemi élet „különfejlődéséről" szóló elmélet mereven nem tartható fenn s hogy a magyar állam művelődési egységének és kisugárzó erejének felfedésében tudományunkra még fontos kötelességek várnak. Pukánszky Béla. Szabó Dezső : A magyarországi úrbérrendezés története Mária Terézia korában. I. kötet. (Magyarország Újabbkori Történetének Forrásai.) Budapest, 1933. M. Tört. Társulat. 8°. 813 1. Az úrbérrendezésnek, a magyar társadalomtörténet e messzeható horderejű eseményének indító erőiről, kibontakozásáról és lezajlásáról történetírásunknak egészen a legújabb időkig nem volt módjában hű képet alkotnia. A módszeres kutatást, mint annyi más kérdésre, erre is csak a nagy összeomlás után új feladataira eszmélő történetírói tudat irányította reá, nagyvonalú munkaprogrammhoz alkalmazkodó, összefogó szervezetet a Gróf Klebelsberg nevéhez fűződő Fonteskiadvány keretében hozva létre. Az úrbérrendezés iratainak összegyűjtésére s a kiadvány eddigi köteteiből ismeretes módszer szerinti közzétételére és feldolgozására vállalkozott Sz. Technikailag is nagy követelményeket támasztó kutató-munkája gyümölcseként az úrbérrendezés folyamatának első szakaszát felölelő vaskos kötet programmszerűen került most a nyilvánosság elé. Azok a tanulmányok, melyeket a közelmúltban Sz. s a kérdésnek inkább elvi gyökereit kereső Eekhart Ferenc az úrbérrendezésről napvilágra bocsátottak, már fölfedték a mozgalom belső összefüggéseit s az átfogó szemléletre is lehetőséget, sőt példát nyújtottak. Az anyag közreadása után most már határozottan felismerhetjük, hogy a magyar jobbágyság ez éveken át zajló mozgalmat anélkül élte át, hogy politikai szerepének és súlyénak tudatában lett volna, A fejedelmi hatalom és a rendiség küzdelmében, mely nálunk a XVIII. század első felében az előbbi döntő győzelme nélkül a kölcsönös kiegyenlítés medrébe szorulva hullámzott tovább, a jobbágyságnak eddig számításon kívül hagyott nyers társadalmi ereje a politikai tudat nélkül is komoly tényezőként lépett fel. A parasztságot érdekei a fejedelmi hatalom mellé állították, mert ez a nyomasztó földesúri terheket viselő néposztály helyzetén saját financiális szempontjából is könnyíteni volt kénytelen. A felülről kezdeményezett reform aktáiban ez a rideg anyagi vonás mindvégig erős hangsúlyozást nyer, mégis az indító tényezők kielemzésénél figyelemmel kell lenni imponderábilis elemekre, elsősorban a felelősségérzet és lelkiismeret gyökereiből táplálkozó humanitás korszerű hatására is. Az udvari rendeleteknek az „elnyomott" jobbágysággal rokonszenvező kifejezéseiben nem lehet csupán a szokásos száraz