Századok – 1934

Szemle - Genthon István: A régi magyar festőművészet. Ism.: Mihalik Sándor 241

SZEMLE. 230 Doberdói Breit József: Л magyar nemzet hadtörténelme. V. k. A tatárjárás (1236—1242.). Két melléklettel. 8°. 128 1. Budapest, 1930. VI. k. A tatárjárás utáni hadjáratok az Árpádház kihaltáig. (1242—-1300.) Négy melléklettel. 8°. 262 1. Budapest, 1931. — A magyar mult sorsdöntő fordulatokkal teljes háromnegyed évszázadának hadtörténelmét, — hogy csak a főbbeket említsük — a tatárjárás, az osztrák háborúk és a dürnkruti csata hadi és politikai eseményeit és következményeit foglalja össze B. szakavatott kézzel művének (V. ö. Századok. 1930. 665.) ebben a két legutolsó kötetében. Az egész munkát józan tárgyilagosság, a nemzeti hibákat és mulasztásokat nem takargató, de a magyarság kiváló haditetteit ós kivívott eredményeit a külföldi irodalom ellentétes megállapításaival szemben is megvédő ítélet jellemzi. А XIII. sz. hadieseményeit részletesen is tárgyaló korábbi feldolgozások helyes eredményeit és megállapításait — néha oldalakon keresztül is — átveszi, de emellett maga is teljesen bele tud mélyedni az egykorú adatokba és a leírásokba. Ez az elmélyedés az egykorú írók munkáiba néha már annyira tökéletes, hogy több esetben akadályozza a leírások hatása alóli szabadulást, ezzel szemben nem egyszer a mondottak valószínűségét is kockáztatva. Rogerius és Spalatoi Tamás a tatárjárás pusztításait az elterjedt túlzó hírek alapján és a tatárokban a pogányságot látó keresztény világnézeten át festik rendkívül szörnyűeknek és hogy az egykorú krónikák hírei valóban túlzottak, azt a nemzetnek a tatárjárást nyomban követő nagy erőkifejtési lehetőségei, az 1252-ben megindult osztrák háborúk, a Halics ügyeibe való beleavatkozás és a dalmát hadjáratok igazolják legjobban. B. munkája nemcsak szintézis, hanem mint anyaggyűjtés is figyelemre méltó. Az új megvilágításba helyezett részletek, mint pl. annak bizonyítása, hogy a tatár hordák nem nagy számukkal és minden központi vezetés nélküli megrohanásukkal pusztították el Európa keleti felét, hanem tervszerűen, a legkitűnőbb hadvezérek által kigondolt és végrehajtott hadműveletekkel, továbbá a forrásoknak katonai, strategikus szemmel történt átértékelése adják meg B. nagy szorgalommal készült munkájának valódi értékét. Fekete Nagy Antal. Gentium István; A régi magyar festőművészet. Vác, 1932. A Pestvidéki Nyomda kiadása. 8°. 127 1. 102 tábla. Régi művészetünk legérdekesebb csoportjába tartoznak szárnyasoltáraink képei, amelyek közül ma, a szörnyű pusztulások után is, kétezernél több ismeretes. Velük műtörténészeink mindenkor különös előszeretettel foglalkoztak, anélkül azonban, hogy fáradhatatlan munkásságukat teljes siker koronázta volna. Évtizedek múltak el, középkori táblaképfestésünk lényeges problémái azonban megoldatlanok maradtak. G. az eddigi túlnyomó részben elavult kutatások eredményeinek korszerű megrostálása mellett még a részletkutatások tömegét is kényszerült elvégezni, míg szép könyvét elibénk tudta tárni. Feladatát teljes sikerrel s jóformán maradéktalanul oldotta meg. Mivel a régi magyar táblafestészet helyi kultúrából fakadt, G. mintaszerű könyve nemcsak műtörténeti irodalmunknak nyeresége, hanem a magyar kultúra egy nagyszerű szakának is emléke. Legrégibb középkori táblaképfestményünk Nagy Lajos király Madonna képe. Ez a függőkép, amely a máriacelli apátsági kincstárban maradt reánk, még a sienai hatás alatt kialakult nápolyi piktúrával áll a legszorosabb összeköttetésben. A XIV. századi többi emlékünk már a magyrar festőművészet egyéni útjára lép, bár az idegen hatások alól még sem tudja teljesen kivonni magát. A XV. sz. első negyedéig az itáliai, ettől kezdve pedig a német Századok. 13:14. IV—VI. 16