Századok – 1934

Szemle - Váczy Péter: A szimoblikus államszemlélet kora Magyarországon. Ism.: Bartha János és Eckhart Ferenc 239

SZEMLE. 230 közvetlenül intellektuális kultúrát tárgyalja, hanem ráfordította a fényt a materiális életre is, bár látszik, hogy nem nagy kedvvel. Könyve stílusa nagyon szép, a helyenkénti bölcselkedések csak emelik vonzóértékét. A lengyel élet fejlődésének mindezideig egyedülálló kitűnő feldolgozása. Komoróczy György (Krakó). Szemle. Váczy Péter: A szimbolikus államszemlélet kora Magyarországon. (Minerva-Könyvtár 40. sz.) Budapest, 1932. 8°. 91 1. E tanulmány bevezetése — függetlenül a történeti rész értékelésétől — filozófiai szempontból súlyosan kifogásolható. Szerzője elkülönít egymástól szemlélet- ós valóságkutatást, miután leszögezte, hogy ,,a szemlélet voltaképen tükröződés, a valóság tükröződése a fogalmak rendszerében." A szétválasztást így megalapozni nem lehet. A fogalom valóban tartalmazza, de nem tükrözi a valóságot és nem ad róla semminemű szemléletet, mert hiszen már a logika ideális síkján mozog. A zavart növeli a második meghatározás: A szemléletben „szubjektum és objektum elegyedik. Éppen a szubjektív hozzáadás különbözteti meg a szemléletet a valóságtól." Az objektum itt minden bizonnyal az, amit V. valóságnak nevezett fentebb, de akkor a szubjektum-nak a „fogalmak rendszeré"-vei kellene egybeesni, ami mégis kissé merész elgondolás. — V. láthatólag nincs tisztában a valóság fogalmával. Legátfogóbb bölcseleti álláspont szerint mindaz, amit ő a ,,valóság"-tól elkülönít, tehát a szemlélet is, a fogalom is, az eszme is és a szubjektum is tagja az egyetemes valóságnak. Ha ezen belül határokat vonok és osztályokat állítok fel, ezt csak szigorú metafizikai igazolás alapján tehetem; a valóság egyes osztályait , főként pedig „igazi" valóságot és irreálitást pontosan kell jellemeznem; csak így mondhatom meg világosan, hogy mit tartok például szemléletnek vagy objektumnak. V.-nál e ponton a legnagyobb zűrzavar uralkodik. Fölvesz egy „naturalista" történetírást, amelynek ábrázolása „sohasem lépte át a realitás, a tárgyi valóság körét" s elfelejti, hogy az ilyen történetírásnak a fizikával vagy a biológiával, legjobb esetben a leíró lélektannal kellett volna egybeesnie; szembeállít „tényleges állam"-ot és államszemléletet: „hogyan jelent meg az állam a koraközépkori magyarság gondolatköréljen — milyen volt ez az állam a valóságban" — de nem világosít fel arról, hogy az állam, mint realitás, hol létezett a „koraközépkori magyarság gondolatkörén " kívül; fölvesz egy „valóságszemléletet", amely fennáll akkor is, ha senkisem tud róla, — tehát szemlélet szemlélő nélkül — s ettől különíti el a voltaképeni szubjektív szemléletet. Látható, hogy a „valóság" szónak mindhárom esetben más-más értelmet tulajdonít. De még ezektől az elvi nehézségektől függetlenül sem világos valóságos állam és államszemlélet V.szerű szétválasztása. Hátha az, amit ő puszta szemléletnek nevez, tényleges része a való állami életnek? Hátha csak indokolatlanul kettőztet meg valamit, ami igazában egy és összefüggő? Az át nem gondolt és önkényes bölcseleti fogalmak használata már a harmadik oldaltól fogva lépésről-lépésre olyan fogalomzavarhoz vezet, amelyet oldalakra menő elemzés bogozhatna csak ki. Barta János. A XII. század végét és a XIII.-at érti V. a szimbolikus kor alatt, mert ez a kor „a közjogi fogalmakat a magánjog képeiben hasonlatok