Századok – 1934

Történeti irodalom - Fitz József: Hess András; a budai ősnyomdász. Ism.: Domanovszky Ákos 224

TÖRTÉNETI IRODALOM. 22!) a nyomda bukását. A nyomda üzemét, belső életét illetőleg még a feltevések is hiányoztak. Az eddigi felfogás szerint a papírt külföldről kellett Hessnek hozatnia, mert a XV. században Magyarországon még nem volt papíripar s ez a papír Fraknói szerint vízjegytelen volt. Ezekből a vonalakból állott a kép, melyet az eddigi kutatás kidolgozott. S hogy ez a kép mily kevéssé fejlődött, azt legjobban mutatja a belecsúszott hibák hosszú élete : Ballagi és Fraknói átveszik Jankovich nézetét Mátyás király ellenszenvéről a nyomtatás iránt — ennek a nézetnek alaptalanságát F. bebizonyítja —, Gulyás átveszi Fraknói kijelentését a Chronica papírjának vízjegytelenségéről, holott a könyvnek egyetlen íve sincsen, melyben ne lenne vízjegy, sőt még Szabó Károly sajtóhibáját (De legendis poeticis, a Basilius címében) is gondosan megőrzik két emberöltő kutatói. F.-nek tehát igaza van, hogy a Hess-problémát újra meg kellett vizsgálni, még pedig nemcsak azért, mert ,,mai ismereteink múltba néző távcsöve lényegesen élesebb, mint volt a harminc év előtti tudásé", hanem mert e probléma eddig alapos vizsgálat alá nem is került. F. az első, aki behatóan foglalkozott Hess-sel ; s az alapos felkészültség, a modern apparátus, az eleven invenció, amivel munkájához lát, kezeskednek az eredményért. Könyvének utolsó fejezete ez eredmények összefoglalását adja s itt — mint egyébként az egész munkában — élesen megvonja a határt a bizonyosságok, a valószínűségek és a lehetőségek között. Eredményeit röviden a következőkben foglalhatjuk össze. Bizonyos mindenekelőtt az — amit már Fraknói megállapított —, hogy Hesst Karai László hívta Budára. Kétségtelen azonban az is, hogy Hess előzőleg Rómában dolgozott, még pedig Lauer György nyomdájában. (Ennek a megállapításnak a bizonyítása a könyv egyik legszebb és legérdekesebb része.) A velencei és a római nyomdásziskola jellegzetességeinek összevetése alapján rámutat arra, hogy Hess csakis az utóbbihoz tartozhatott ; ugyanis a sokkal fejlettebb, több ízléssel és tudással dolgozó velencei iskola vívmányait —• a betűk és betűközök egyenletességét, a sorbázis egyenességét, az egyenletes és erőltetettség nélküli sorzárást — nem ismerte. A velencei kombináció kizárása után az egyes római nyomdák típusait s a nyomdászok s produktumaik egyéni sajátságait veszi szemügyre. Megállapítja, hogy Hess nem volt Sweynheym és Pannartz tanítványa, amit főleg az bizonyít, hogy a szedőszekrény összetételének egyszerűsége tekintetében velük szemben Hess gyakorlata hanyatlást jelent ; míg ugyanis Sweynheymék az első ősnyomdáknak a kéziratokra visszanyúló betűformáit — a csatlakozóformákat, ugyanazon betű jelölésére szolgáló kettős formákat — redukálják, addig Hess megtart kétféle i és kétféle s betűt. Egyebekben sem követi azonban Hess Sweynheymék szokásait. A többi egykorú római nyomda — Han, az IA. RU. jelzésű nyomdász és Riessinger, Lignamine és a rövidéletű apró nyomdák — típusainak és gya-Századok. 1934. IV—VI. 15