Századok – 1934

Történeti irodalom - Draganu; Nicolae: Românii în veacurile IX–XIV. pe baza toponimie şi a onomasticei. Ism.: Tamás-Treml Lajos 211

216 TÖRTÉNETI IRODALOM. 22!) nyelvtől idegen sajátságok számát bizonyára gyarapítani lehetne s egy ilyen célkitűzésű munka úgy a pannóniai vulgáris latin, mint romanisztikai szempontból nagy érdekességű volna. Mielőtt állást foglalnék arra nézve, hogy mi módon kerülnek az oláhok P. mesternél Pannóniába, hivatkoznom kell arra az. eredményre, amelyre az oláhok nemzeti nevéről írt tanulmányomban az északi oláhokra nézve jutottam. Ebben rámutattam arra, hogy az oláhok a XVII. sz. előtti időkben önmagukat mindenütt a Romanus-ból fejlődött néven nevezték (Rumkn, ArmänT Rumär, Rumon, 1. Egy. Phil. Közi. 1933.) s így nyelvünkben az oláh szó semmi esetre sem lehet északi oláh eredetű, amint D. gondolja (17—19.). A magukat Vlah, FíoS-nak nevező isztriai és megleni oláhok névcseréje aránylag újabb keletű s ami még többet mond, ezek a magyarsággal sohasem voltak közvetlen kapcsolatban. Az északi oláhságnak oláh szavunk közvetítésében csak akkor juttathatnánk szerepet, ha ki tudnók mutatni, hogy az Alduna vidékén már a X—XI. sz.-ban voltak olyan oláh pásztorok, akik — mint ma isztriai és megleni nyelvtestvéreik — már akkor erősen el voltak szlávosodva, olyannyira, hogy már az említett korban szláv eredetű néven vlasik-nak nevezték önmagukat. De még ez a körülmény sem változtathatna semmit a kérdéses elnevezés szláv eredetének megtámadhatatlanságánr legfeljebb kissé változatosabbá tehetné a források kérdésének eldöntését. Amennyiben Anonymus ismerte az erdélyi oláhokat, ami Melich-hel egyetemben könnyen feltehető, úgy krónikásunk a pásztorok élő nyelvhasználatában csak a Rumkn (u és â magánhangzókkal ejtve) népi nevet hallhatta s ezt — éppúgy, mint később is számtalan humanista műveltségű tollforgató ember, aki írt az oláhokról — tüstént Romanus-isi Javította ki', ami által az ő fejében is létrejöhetett a humanista történetírókat megelőzve,, az utóbbiaknál jól ismert egyenlet : „Rumun, Rumuin, RominT Rumen id est Romani" (1. közelebbről Az oláhok nemzeti nevéről c. értekezésemet, i. h.). Ugyanakkor azonban ismerte, akár az Ősgestából, akár szóbeli hagyomány révén — mint a szintén XII. sz.-i Odo de Deogüo (Hóman, i. h. 33.) akár esetleg mindkét forrásból a Dunántúlra vonatkozó hagyományt is a ,rómaiak legelői'-ről s így ebből, mint középkori történetíró, csak azt a következtetést vonhatta le, hogy az oláhok Pannóniában = Dunántúlon is, mint a rómaiak közvetlen leszármazói szerepeltethetők. Mivel csak kizárólag a tágabb értelemben vett Erdélyben ismert oláhokat, ugyanakkor azonban tudta, hogy a Dunántúl is római provincia volt, az oláhok (Rumân, Romanus) hiányát az utóbbiban úgy gondolta magyarázhatónak, hogy ezek, illetőleg az őseiknek tartott rómaiak a Lapincson átlopakodva (latenter) hagyták él Pannóniát. Ha Anonymus tudta, hogy az oláhok önmagukat Rumknokn&k nevezték (az ő korában még nem volt meg a szó pejoratív ,jobbágy, rabszolga' jelentése), még sokkal inkább tudta azt, hogy magyarul hogyan nevezték őket. A valószínűleg már az Ősgestában előforduló pastores Romanorum kifejezés elé