Századok – 1934

Értekezések - M. CSÁSZÁR EDIT: Újabb színésztörténeti irodalmunk 201

204 м. császAr кшт. szóló hosszú fejezetben, amely éppen úgy beleillenék egy pesti vagy kolozsvári tárgyú feldolgozásba is, vagy néhány kép, amelyek más művekkel kapcsolatban közismertek, mint Kelemen László arcképe és aláírása. Ezek azonban nem lényeges hibák, egyes részek, mint például Kilényi társulatának ügyes karakterizálása (37—55. 1.), a szabadságharc utáni színi viszonyok értékelése (186. 1.) vagy akár a pontos mutatók, méltók az elismerésre. A magyarországi színházak külső történetének tisztázására több kisebb tanulmány, illetve adatközlés jelent meg. Pukánszkyné Kádár Jolán és Lám Frigyes a Deutsch-Ungarische Heimatsblätterben, Lugosi Döme az Irodalomtörténeti Közleményekben tették közzé kutatómunkásságuk néhány rószleteredméiiyét.1 A felsorolt munkákkal szemben, amelyeknél a dráma és az üzem mellett a színészi egyéniség alig érvényesül, Kujáni János doktori értekezése kizárólag a színész alakítását figyeli.2

Vállalkozása igen helyénvaló ; a magyar .színészettörténelemben mostohagyermekként kezelt szerepelemzés megérdemli, hogy végre vele is foglalkozzanak. Vizsgálandó anyagát nem a legalaposabban gyűjtötte ugyan össze : Bajza, Vörösmarty, Szigligeti és Pataki munkái mellett nem ártott volna a hírlapokat jobban átnézni, az e korban már elég szépszámú képanyagot is felhasználhatta volna, azonban tárgya, amiről írjon, így is van elegendő. Nagyobb hiba, hogy e könyvben egyedül a problémameglátás újszerű ós a szerénynek éppen nem mondható bemutatkozás szokatlan, a feldolgozás azonban nqm elégíti ki az első lapok elolvasása után támadt érdeklődést. Színészettörténetünkről, mint a következő állítás mutatja, nincs eléggé tiszta képe. Szerinte ugyanis „ebben a korban (1837 utáni évek) a színművészet minden idegen hatástól mentes volt." (28. 1.) Ha nem tudnánk í]gressy bécsi, majd párizsi és Lendvay németországi tanulmányútjáról, ez az állítás akkor is helytelen lenne egy, az európai kultúrkörben élő nép művészetére vonatkoztatva. Esztétikailag K. teljesen Bajza hatása alatt áll, annyira, hogy szisztematikájában is őt követi s mivel Bajza száz évvel ezelőtt külön kategóriába sorozta az arc- és a kézjátékot, hűségesen letárgyalja Egressy test- és kézjátékát a 19—20., mimikáját pedig a 23—4. lapon. Ennek a ma már idejét mult eljárásnak az olvasó vallja kárát, mert ilymódon a színészi előadásról írottak nem áttekinthetőek. Felesleges a forrásul használt kritikákat újra lenyomatni, inkább egyéni szemszögből kellett volna vizsgálni azokat és levonva belőlük a konzekvenciákat, modern jellemzését adni a bírált alakításoknak. Ezzel szemben szerző annyira belenőtt a XIX. század talajába, hogy figyelmen kívül hagyja színészet ós korszellem összefonódottságát s a játékot a szerint bírálja el, mennyire közeledik az a „realizmus" felé.3 Hasonló felfogás nyilvánul meg abban a kijelen-1 Pukánszky-Kádár, Jolantha : Der Verfall des Pester deutschen Theaters um 1850. D.-U. H. 1929. 25— 30. 1., u. az a szerző : Die Anfänge der ungarischen Schauspielkunst und das deutsche Theater in Ungarn. D.-U. H. 1929. 113—8. 1. ; Lám, Friedrich: Die Schauspielerin Christine Enghaus, spätere Gattin Fr. Hebbels in Raab. D.-U. H. 1929. 83—6. 1. ; Lugosi Döme : A piaristák szegedi színjátékai. I. К. 1929. 216—24, 328—33. 1. 2 Adalékok a magyar színjátszás és színpadi szavalat történetéhez. Dunántúl Egyetemi Nyomdája. Pécs, 1928. 8°, 46 1. 3 L. erre vonatkozólag : Németh Antal : A színjátszás esztétikájának vázlata. Budapesti Szemle, 1929. 617—18 sz.