Századok – 1934
Értekezések - M. CSÁSZÁR EDIT: Újabb színésztörténeti irodalmunk 201
202 M. CSÁSZÁR EDIT. nagy hányada a magyarországi német színházak történetét tárgyalja, jeléül annak, hogy a németség jobban ismeri a színház kultúrtörténeti értékét, mint mi magyarok. Flórián Kata tanulmánya a kassai német színházról1 áttekinthetően és az alapos levéltári kutatások eredményeként, nagy adatgazdagsággal tárgyalja a város színtársulatait. Érdeklődése középpontjában, mint ez az elmondattakból következik, a színház üzemének története áll ; ennek megfelelő a beosztás is, az igazgatók változása szerint. Az irodalmi irányokra, a műsorra több figyelmet fordít a játéknál, mert ezt az értekezést német irodalomtörténeti disszertációnak írta s így természetes, hogy több gondja van az előadott darabokra, mint magára az előadásra. Értékes megállapítása, hogy az 1790-es években a kassai műsor igen magas nívón állt. (54—5. 1.) Az egész magyar színészettörténet mellett külön szolgálatot tett a szerző díszletművészetünk eljövendő történetírójának azzal, hogy a díszlettípusokat tervezőjükkel együtt felsorolta. (34—6. 1.) — Vatter Ilona „A soproni német színészet története 1841-ig"2 című munkájában figyelmét szintén kizárólag a műsorra és az anyagi ügyekre összpontosítja, dolgozatának azonban nagy előnyére válik, hogy a városi miliőt is jól ismeri és megérti. A bérlők szerinti fejezetekre osztás talán növeli a könyv áttekinthetőségét, de a színház életének jellemzését aligha segíti elő, mert a bérlők változása nem jelenti egyúttal a szellem és ízlés változását is. Az egyhangúságot mindazáltal sikerül elkerülnie, mert a színháztörténet keretén belül az individuumok iránt is érdeklődik. Megemlékezése a Dorfmeisterfestette díszletekről (15. 1.) és Raimund művészetének vázolása csak növeli a tanulmány értékét, amelynek derekasságát természetesnek találjuk, ha a felhasznált szakirodalom több lapra terjedő felsorolásán végigtekintünk. — Kardos Emilia pécsi tárgyú munkája3 terjedelemben jóval felülmúlja két elődét, a feldolgozás értéke azonban nem közelíti meg amazokét. Talán nehezebb feladat előtt állott, mert az első színészektől kezdve a végső lehanyatlásig nyomonkövette Pécs színházi múltját s így könyve olvasása közben önkéntelenül is a város elmagyarosodásának kérdése kezd érdekelni bennünket. Erre padig K., társadalomtörténeti szempontjai nem lévén, feleletet nem ad. De ha nem lépünk is fel ilyen nagy igényekkel művével szemben, az akkor sem áll ki minden bírálatot. Az előadásmód krónikásán sivár ; néhány íráshiba (pl. a vaudeville szó hol kis, hol nagy i>-vel, a 64. lapon egymás mellett is), s a függelék okmánytárának feloldatlan rövidítései bizonyos felületesség benyomását keltik. Pontos névmutató sem lett volna haszontalan a könyv végén üresen maradt három lap helyett. — Győr színészetéről Lám Frigyes írt a Győri Szemlében.4 Hipotézisekot nem kedvelő, sőt azokat ki is záró alaposság jellemzi feldolgozását. Fontosabb megállapításai, hogy 1760-ban már Voltaire drámái is megjelennek a győri színpadon (30. 1.) s hogy az első magyarnyelvű előadást nem az 1811-i társulat tartja, hanem már Nouseul, a Burgtheater tagja, rendez olyan-amilven magyar 1 A kassai német színészet története 1816-ig. Budapest, 1927. 8°, 105 1. 2 Budapest, 1929. 8°, 127 1. 3 A pécsi német sajtó és színészet története. Danubia könyvkiadó. Pécs, 1932. 8°, 156 1. 4 A győri német színészet története. 1742—1820. Győri Szemle. 1933.
