Századok – 1934

10 PLEIDELL A M Bll US. tartanunk, hogy templomában Szent Miklóst tisztelték védőszentül ez időben,1

mint az Imre király által privilegizált Olasziban s nem lehet kétséges, hogy e két Olaszi valóban azonos. Az pedig közismert, hogy a magyar ipari és kereskedelmi életben Bodrog-Olaszi az egész középkoron át semmiféle szerepet nem játszott, a magyar városok közé soha nem emelkedett s a Kún László-féle megerősítés után szabadalmairól sem hallunk többé. Az 1201. évi szabadalomlevélnek tehát semmivel sincs nagyobb jelentősége, mint azoknak a privilégiumoknak, amelyeket ez időtájban a Danzig-környéki, vagy sziléziai német telepesközségek kaptak s amelyekben nekik a német jog használatát biztosították. A kiváltságként kapott német jog ugyanis nem városi jog, hanem országos jog, a parasztság joga volt s adományozása csak azt jelentette, hogy a telepített község lakói nem lengyel vagy szláv, hanem a magukkal hozott saját nemzeti joguk szerint élhetnek továbbra is.2 Az olaszii vendégek idegenből magukkal hozott joga megerősítése volt az 1201. évi szabadalomlevél is s a városalapításokhoz ennek semmi köze nincsen. A szatmáriak II. Andrástól eredő 1230. évi szabadalomlevelének3

hasonló jelentősége van. Ha nem is fogadjuk el a privilégiumot kérő szatmári német vendégeknek azt az állítását, hogy ők még Gizella királyné korában, annak hűségére jöttek be Magyarországba,4

kétségtelen, hogy hosszabb idő óta laktak már a Szamos partján, a gyepük mentén5

s nem lehetetlen, hogy a szepesi és erdélyi szászokkal azonos eredetűek. Az, hogy 1230-ban II. András a határukkal szomszédos, egykor Simon fia Dénes által bírt földet is nekik adta, arra vall, hogy tevékenykedésük jelentékeny része a mezőgazdaságra szorítkozott. Nem új jogokat, hanem csak régi, a letelepedéskor magukkal hozott jogaik írásbeli elismerését kapták 1206-ban az erdélyi Karakó, Igen és Rames polgárai is,6 akik nyilván-1 N. Sacerdos ecclesiae Sancti N. de Olasi. U. o. 250. 1. V. ö. Oitvay i. m. 194. 1. 2 Loening, O. : Untersuchungen zum ältesten Recht von Danzig. Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte. Germ. Abt. 4(5. (1926.), 208—209.'l. 3 Országos Levéltár, DI. 162. Endlicher 426. 1. 4 V. ö. Schünemann, К. : Die Deutschen in Ungarn bis zum XII. Jahrhundert. Berlin und Leipzig, 1923., 41. 1. 5 1216-ban hallunk róluk először, amikor II. András a Zathmarban lakó németek helységéből való Mere comesnek adja Nicola földet. Szentpétery i. m. 309. sz. • tali eos ob reprimendam posteriorum praesumpcionem liber-