Századok – 1934

Tárca - Heilig Konrád: Extra Hungariam non est vita 124

TÁRCA. 125 szótagot, melyek közül négy hangsúlyos. Nincs itt szó antik értelemben vett versmértékről s a hiatus : si est, nagyon valószínűtlenné is tenné ezt. Viszont a nyolcszótagú négy-hangsúlyos verssor kedvelt ritmikus forma a középkor fénykorában és végén. Csak három egyházi sequentiára kívánok itt utalni, melyek a XIII— XIV. századból származnak s a világirodalom kincsei közé számíthatók : Lauda Sion Salvatorem Lauda ducem et pastorem ; Dies irae, dies illa Solvet saeclum in favilla ; Stabat mater dolorosa Iuxta crucem lacrimosa. Hogy feltevésünk helyes nyomokon jár, arra vonatkozólag pozitív bizonyítékot találunk Dietrich von Niem-nek (kb. 1340—1418), a nagy nyugati egyházszakadás német publicistájának egyik levelében.1 A pápai kancelláriának ez a hivatalnoka, aki szenvedélyes reformpárti volt, 1408 május 1-én, Luccaban egy sebtében odavetett levelet írt Ruprecht német királynak, aki, mint pfalzi választófejedelem, Heidelbergben élt. Ebben a levelében Dietrich igen éles hangon tetterőhiányt és kötelességmulasztást vet a nyugati kereszténység első fejedelmének szemére, amiért dezignált római császár létére semmit sem törődik az egyház legfőbb védelmezőjének őt megillető szerepével s csupán Heidelbergjére és a Pfalzra gondol. Közben a következőket mondja : ,,Sed tanta desidia et negligentia, quae redundat in totius christianitatis et reipublicae maximum detrimentum, indirecte in alia vocabula, scilicet in pietatem et misericordiam tibi a rudibus convertuntur; sicque rex piger et negligens pius et misericors appellator ab illis ; de quo tarnen tibi, ut aestimo, non est cura, quia extra Heidelbergam non est vita."2 Ezzel már három német egyetemre vonatkozólag kimutattuk, hogy a mondás — az utóbbi esetben, igaz, annak csak első fele — élt velük kapcsolatban ; s közöttük van a mai német birodalom legrégibb egyeteme, Heidelberg, melynek alapítási éve 1386. Az első verssor ritmikus kiegyenlítése, redukciója a második sornak megfelelően nyolc szótagra, valószínűvé teszi, hogy annak az egyetemi városnak a neve, melyben a mondás megszületett, két szótagból állott. A legközelebbfekvő, a régi német birodalom legelső egyetemére, az 1348-ban alapított prágai egyetemre gondolni ; innen könnyen eljuthatott e mondás Magyarországba, Heidelbergbe — a heidelbergi egyetem első tanárai a prágai egyetemről jöttek át ide3 — s Lipcsébe is, ahol a husziták és a cseh nacionalisták türelmetlensége következtében Prágát elhagyó németek 1 Legújabb életrajza Hermann Heimpeltől. Münster, 1932. 2 Melchior Goldast von Haiminsfeld : Monarchia Sacri Romani Imperii. Frankfurt, 1614. 1383. 3 Heilmann Wunnenberger von Worms, Hartlieb von der Mark, Ditmar von Swerte, Conrad von Soltau, Mathäus von Krakau közvetlenül Prágából jöttek.