Századok – 1933

Történeti irodalom - Neumann Hans–Müller Günther: Höfische Kultur. Ism.: Váczy Péter és Halász Gábor 89

94 történeti irodalom. csak a módszernek, de az eredményeknek is megvan a schémája. Itt csak egyet ragadok ki ; egyik leghálásabb eszköz a polaritás, az egymással szemben kiélezett fogalmak játéka. Az eleinte tárgyilagosan ellensúlyozott ellentétpár érzelmileg telítődik, egyik fele hangsúlyt kap és az értékelésnek észrevétlen, hangulati eltolódása a kívánt végeredményt hozza meg a keresett helyett, az örök-germán értéket emeli az emberi helyébe. A különös folyamat talán az egyéniségvizsgálatban, az új lélektan kedvenc témájában, indult meg először. Az egyéniség lényege a modern tételek szerint a diadalmasan terjeszkedő élet, „Lebensfülle", nem a bergsoni értelmetlen, céltalan erőfeszítés értelmében, hanem metafizikai magasságokba, végtelenbe táruló valóságként. Kimeríthetetlenül gazdag és bonyolult, irracionális erők, ösztönök, az érzelmek mozgatta akarat uralkodnak felette, az értelem szerepe másodrangú. A rendkívül árnyalt, elsősorban emotiv és impulzív, az ész és az érzelem meghasonlottságával küzdő, kettősségében misztikus jellemképben — ez a következő lépés — a német lélek önma- i gára ismer ; az övé a legértékesebb egyéniség. Belső tragikus szaggatottság, korán idegen kultúrák járma. Klasszikus ábrándok, romantikus alaptermészet. Hatalmas aktivitás, de határozatlan irányban. Végtelenség, vágy és önként vállalt kötelékek, fausti lélek és porosz drill, szélső individualizmus és tömegösztön, exakt szellem mellett az érzelmek, hangulatok túlsúlya, líra és zeneiség még a tudományokban is ; főleg pedig végtelen fejlődési lehetőség. (Richard Müller-Freienfels : Psychologie des deutschen Menschen, 1922.) A németség önarcképe így megteremtve, posztulálva értékmérővé vált a legkülönfélébb területeken. Az ellentét módszere megjelent a művészet- és irodalomtörténetben ; a teljesebb, gazdagabb, életszerűbb, értékesebb mindig a német lélekhez közelálló fél. Wölflin még nyugodt egyensúlyban láttatta az északi és déli művészi teremtés sajátságait. De követőiben már felcsapott a szenvedély és hódító kedv. A gótika „mélyebb", mint az antik vagy a renaissance és a német művészet örök gótikus (Karl Scheffler : Der Geist der Gotik, 1917.), az igazi gótika csak német ; a barokk, a romantika, sőt legújabban a rokokó is (Kurt Breysig : Vom deutschen Geist und seiner Wesensart, 1932.) megkapta a maga kizárólagos germán védjegyét. Minden kor kultúrája, amelyre a Dissonanz, Chaotik, Einsamkeit, Mystik, Titanentum, Ferne, unendliche Verwandlung etc. (Fritz Strich : Deutsche Klassik u. Romantik, 1922.) kategóriái többkevesebb sikerrel alkalmazhatók, nem csak kedves a germán szívnek, hanem minden spanyol, olasz, francia megfelelő és előzmény ellenére egyedül az ő teremtménye is. M., aki a schematizálás Scylláját szerencsésen elkerülte, a német mitoszteremtés Charybdisén mégis hajótörést szenvedett. Halász Gábor.