Századok – 1933

Történeti irodalom - Rostowzew M.: Skythien und der Bosporus. I. Ism.: Horváth Tibor 85

87 történeti irodalom. főbb központja volt, mely az északabbra eső steppék különféle „szkíta" törzseire minden tekintetben rendkívüli hatást gyakorolt. E rész anyaga a bosporusi birodalom és a steppék népeinek egymáshoz való viszonyához ma még kellőképen át nem látható értékű forrásanyagot nyújt. Ez az óriási régészeti anyag (túlnyomó részben sírleletek) jelentőségét emeli az a körülmény, hogy nemcsak az anyagi kultúra történetéhez szolgál forrásul, hanem egyúttal a szellemi élet számos megnyilvánulásának is sokszor egyedüli forrása. A magyarországi sajátságos jellegű két szkita népsziget kultúrájának legerősebb keleti szálai a délorosz steppéken keresztül a Boszporuszi birodalom nagyobb városaiba vezethetők vissza. Ránk nézve e tanulság igen jelentős. A magyarországi szkita sírokban feltűnő, többé-kevésbbé szerény keleti emlékek gazdagabb és nagy mennyiségű megfelelőit találjuk Déloroszországban, de emellett a két fejedelmi sírlelet (Zöldhalompuszta és Tápiószentmárton) megjelenése e határterületen nagyobb jelentőséget ád az egyszerűbb leleteknek és meglepő fényt derít Magyarországnak a keleti steppékkel és a Boszporuszi birodalommal való intenzív gazdasági forgalmára, a magyar föld gazdaságtörténeti jelentőségére a déloroszországi görög és barbár hatalmas kultúrák kialakult rendszerében. A könyv e részének aprólékos ismertetésére itt nincs mód ; csak vázlatos képet adhatunk a görög városok szerepéről. A Fekete-tenger vidékén a legalaposabban Kereset ásták fel. E város fő ipari centrum volt, fejlett agyagiparral. Különösen híresek a vörösalakos vázák, az úgynevezett keresi stílusúak ; bizonyára működtek textil- és fafaragóműhelyek is. A fémművesség főleg a barbár területek felé dolgozott. A másik nagyobb város, Oíbia, lakossága kereskedéssel foglalkozott és a Visztulamenti, valamint az északi vidékekkel állott kapcsolatban. A többi görög város jelentősége még nincs a kellő mértékben tisztázva. R. nagy teret szentel а Кг. е. VI—III. századi szkita sírok tárgyalásának. Ebben az időben a délorosz steppéken egyöntetű kultúra, erkölcs és szokások uralkodtak. E kultúrkörnek határait ma még nem tudjuk biztosan megállapítani, de rendkívül jellemző rá kiterjedésének egész területén az alkotó elemek keveredése, ami vidékenként változó. Alkotó elemeihez tartoznak a helyi préhisztorikus kultúrák különböző elemei, a görög kultúrának erősebb, vagy gyengébb kapcsolata, kezdetben a kisázsiai ión, majd az attikai és végül a kora-hellenisztikus ága, végül az a kultúra, amely közel állott a hettitához, a perzsához, különösen az achaimenida perzsa kultúrkörhöz és amely feltétlenül ázsiai eredetű. A földrajzi csoportok között legérdekesebb és legfontosabb a Kubánvidéki és Dneprvidéki. Mindkettő centruma volt a szkitaságnak. A leletek alapján kétségtelen, hogy a Kr. e. VI—V. században a szkíták zöme a Kubán vidékén élt és szoros kapcsolatban állott a Krimmel, Kaukázussal, a vidék görög városaival, valamint a távolabbi Kelettel. E kap-