Századok – 1933

Pótfüzet - BAKÁCS ISTVÁN: A sómonopólium története Magyarországon III. Károly korában 611

[173] A SÓ MONOPÓLIUM MAGYARORSZÁGON. 615 a sóbérletből befolyó.1

Szilézia bruttó sójövedelme 1715—17. évben pedig 429.000—465.000 forint között mozgott.2 A száraz számadatok csupán arra akarnak bennünket figyelmeztetni, hogy a sóregáléból Magyarországon igen jelentős összegek folytak be. Nem az abszolút számadatszerűséget kell itt figyelembe vennünk, tekintettel kell lennünk arra is, hogy Franciaországnak a XVIII. század elején hétszerte annyi lakosa volt, mint Magyarországnak.3 Az előző évszázadok folyamán Európa államai nem kíméltek költséget akkor, amikor a sóbányák kibérléséről vagy megvételéről volt szó : a sóból eredő jövedelem annyira biztosnak látszott.4

Nálunk a sóregálé sokkal jelentősebb volt, mint Franciaországban : az állami adókhoz s az állami jövedelemhez való relatív viszony ezt bizonyítja. Az aprólékosságig menő ellenőrzés, a középponti irányítás, a tisztviselőket kötelességük teljesítésére kényszerítő erély tették csak lehetővé azt, hogy a magyar sójövedelem nemcsak biztos, de egyre emelkedőbb v. lt s az államháztartásban nagy szerepet játszhatott. A hatalmas üzem, amelynek rajzát adtuk, minden ágában az egység és összetartozás gondolatával, minden mozzanatával a királyi jövedelmek céltudatos és rendszeres megvédését és fokozását segítette elő. A máramarosi, sóvári és erdélyi sóbányák nagy tőkét és biztos fedezetet nyújtottak a kamara különböző tevékenységeiben. Amikor 1743-ban a monopólium igazgatása a magyar kamarához került : a régi, kipróbált rendszert hagyták meg, amit a lerakóhelyek, bányák tisztviselőinek átvételein kívül azzal is biztotosítottak, hogy a magyar kamara személyzetét a bécsi udvari kamara tisztviselői látják el a szükséges felvilágosításokkal és tanácsokkal.5

Természetes volt ez a különös gondoskodás : a sóregálé felségjogában a rendes állami adókon majdnem felülemelkedő jövedelmi forrást láttak, amelynek eredményei az adók bizonytalan befolyásánál állandóbb bevételt hoztak. s ezt minden körülmény között biztosítani akarták. 1 Lavisse : i. m. Tom. VIII. Part. I. 106. és 173. 1. 2 HKA. 18.980. Kimutatás Szilézia sóellátásáról. 3 Kulischer : i. m. II. k. 6. 1. Kb. 18 millió lakosa lehetett. 4 Sehmoller : i. m. I. k. 483. 1. 6 OL. Ben. Res. 1743. márc. 15. Kiadásért felelős : Bakács István jános. 20.381. — Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. Budapest VIII, Múzeum»körút 6.