Századok – 1933

Pótfüzet - BAKÁCS ISTVÁN: A sómonopólium története Magyarországon III. Károly korában 611

156 BAKÁCS ISTVÁN JÁNOS. fi 64] nem mertek fegyveresen fellépni, s fegyveres harcokra nem került sor.1 A bányákban munkavezetői rangban volt a kapitány, azután a bíró, akinek az esetleg előforduló kisebb ügyekben kellett ítélkeznie, továbbá a vágók és metszők, végül a gépelyesek, akiknek a sót a napvilágra kellett hozniok. Ezek általában a végzett munka arányában kaptak fizetést, a bíró csak a munkásoktól kapott bizonyos illetéket, vagy részesedést.2

A munkások, mint említettük, a kibányászott sókövekért kaptak fizetést. A bányákban előforduló kisebb és rendkívüli munkáért már II. Ulászló korában is külön fizettek.3

Egy-egy létra felerősítéséért, keresztfa beillesztéséért, kötélkötésért mindig külön kaptak munkadíjat.4 A sóaknáknál csak kedvezményes áru sót adtak el s így azok készpénzzel nem igen rendelkeztek. A sóeladás a lerakóhelyeken történt, ahonnan a pénz a Bancalität vagy az általa megjelölt más hivatal pénztárába folyt be. A sóaknáknál szükséges kiadásokra, az itt fizetendő fuvardíjakra Bécsből kellett pénzt kérni. Míg Erdélyben a gubernuim mindig adhatott pénzt az aknáknak, Máramarosban pénzügyek tekintetében nagyon kedvezőtlen volt a helyzet, mert Bécsből nehezen küldöttek pénzt. A máramarosi tisztviselők pénz nélkül még az elrendelt szállítmányokat sem tudták elindítani.5 Magyarország szélsőséges időjárása a tiszai hajózást, tehát a sószállításokra alkalmas időt, nagyon rövidre korlátozta s nagyon jól kellett volna felhasználni az alkalmas időszakot.6 Hillarini Lipót pesti sóellenőr 1714-ben már rámutatott a pénzhiányból származó károkra.7

A Márainarosból érkező jelentések tele vannak pénzkéréssel, Bécsben 1 Lavisse : i. m. Tom. VIII. Part. I. 174. 1. 2 ZP. 24. diarium. (HKA. Bibi. 481.) szerint az 1725-ben bányászott 198.239 sóköért 7078 frt, másfél krajcárt fizettek. Instructio 52. pont szerint a bíró és kapitány havonta 16 s fél font sót kapott, azonfelül minden újabb vágás megnyitásakor ugyanannyit. 3 Wenzel : i. m. 430. 1. 4 ZP. Létra behelyezése 40, keresztfa 12, szállító kötél összekötése 2, minden száz sókőnek kiszállítása után 3 krajcárt fizettek s. i. t. 6 HKA. Hung. 14.825. cs. 1717. febr. 28., 14.839. cs. 1718. aug. 26., 14.861. cs. 1720. dec. 14. 6 A szállításokat az időjárás szabályozta. HKA. Hung. 14.848. cs. 1719. aug. 1. szerint bár Tokajban nincs hely az újabb sószállítmányokra, továbbra is használják ki a kedvező időjárást, legfeljebb Szolnokig kell majd leusztatni a tutajokat. 7 HKA. Hung. 14.859. cs. 1720. okt. 31. Hillarini 1714. jan. 31-én írta előterjesztését.