Századok – 1933

Pótfüzet - BAKÁCS ISTVÁN: A sómonopólium története Magyarországon III. Károly korában 611

154 BAKÁCS ISTVÁN JÁNOS. fi 64] teljesített szolgálat után kerültek a magyar sóhivatalokba. Valahogy találóan jellemzi Edlbeck saját helyzetét akkor, amikor a kamara által megállapított óvadékot magasnak találja. Azt írja, hogy néki nincs annyi pénze s távol, idegenben, veszélyek között megbízható barátra különösen szüksége van s azt pénzkölcsönzéssel nem bánthatja meg.1 Ezek a tisztviselők idegenek maradtak a magyar földtől. A magyar föld terméke adott nekik kenyeret, de azért akkor, amidőn Edlbecknek tetteiért felelnie kellett, tiltakozott az ellen, hogy a magyar törvényeknek megfelelően latinul folytassák le ellene az eljárást,2

noha a sótisztviselők jogi szempontból a magyar törvények alá tartoztak és adózniok is a magyar államnak kellett.3

Edlbeck úgy érzi, hogy mint német ember nem tartozik magyar bíróság elé. A fajhoz való ragaszkodás gondolatát mutatja panasza. Amikor később egy katholikus templom építését kérik a kamarától a máramarosi sótisztviselők, ismét csak kitűnik, hogy mindannyian németek.4 A sótisztviselőknek egyébként felelősségteljes állásukhoz mérten régtől fogva óvadékot kellett letenniük, azonban ez a szokás a háborús időkben feledésbe mehetett, mivel az Universal Banacalität felállításakor meglehetős nagy részüktől követelik az óvadék letételét.5 A magyar sóhivataloknál alkalmazott tisztviselők fizetése hatalmas kiadást jelentett az államháztartásnak. A természetbeni járandóságokon (só, fa, sokhelyütt gabonanemű is) kívül 1716-ban 18 magyar sóhivatal személyzete 41.535 forintot kapott.6

A költség azonban a következő időszakban alig emelkedett, mivel 1744-ben 33 sóhivatal személyzete 59.031 frt. fizetést húzott.7

A rendes tisztviselők száma különben ebben az időben nem érte el a másfélszáz főt. Csak az összehasonlítás kedvéért említjük meg, hogy ugyanakkor Franciaországban 229 sóhivatal működött mintegy 2500 tisztviselővel.8

Magyarországon még 1792-ben is csak 1 HKA. Hung. 14.847. cs. 1719. jún. 24. 2 HKA. Bibi. 648. sz. 18. irat. 3 CJ. 1715. 13. t.-c. és 1723. 64. t.-c. 4 HKA. Hung. 15.005. cs. 1734. máj. 22. Egyedül az egyik hajdú : Kiss Péter négytagú családjával magyar. A többi 23 tisztviselő 88 családtagjával idegen. 5 HKA. Hung. 14.842. cs. 1718. nov. 25. Az összes magyar sótisztviselők óvadékát 70.000 forintról 158.000 forintra emelték. Neffzernek és Edlbecknek akkor még befizetett óvadéka nem is volt. 6 HKA. Hung. 14.821. cs. 1716. ápr. 6. 7 HKA. 15.389. cs. 1744. évi összkimutatás. 8 Lavisse : i. m. Tom. VII. Part. I. 195. 1.