Századok – 1933

Pótfüzet - BAKÁCS ISTVÁN: A sómonopólium története Magyarországon III. Károly korában 611

132 BAKÁCS ISTVÁN JÁNOS. fi 64] delmek is oda folytak be. Kivétel csupán Erdély volt, ahonnan a sóregálé jövedelmei a guberniumhoz kerültek s ez közvetítette azután Bécsbe. A gubernium kezében azonban ez a jövedelem csupán átmeneti tétel volt.' Csak az 1743. évi március 15-én kelt királyi rendelet utalta át a sóregálé egész szervezetét a magyar kamara hatáskörébe.1 Az egész országnak sóval való ellátása s a középponti irányítás feladata tehát valamivel több, mint harminc esztendeig a bécsi kamara kezében volt és ezzel nem csupán jelentékeny anyagi, hanem a nemzet testén hálózott adminisztratív eszközökkel is rendelkezett. Célunk tehát azt vizsgálni, hogy miként szervezték meg a sóregálét, miképen működött kihasítva a magyar állam jogköréből és hogy milyen jelentőségű szervezet került azután ismét vissza a magyar hatóságok kezelése alá. 1. A sóregálé. A meggazdagodás egyik jelentős útja a kereskedelmi monopóliumokon vezet át. A középkorban a városok és vidékek meggazdagodhattak, ha olyan terménnyel, ipar- vagy bányacikkel rendelkeztek — még pedig monopóliumszerűén—, amelynek igen nagy volt a kereslete. A só pedig elsőrangú életszükségleti cikk s így a sóbányákkal vagy tengeri sóval rendelkező vidékek mérhetetlenül meggazdagodtak. Velence is nagyságát egyrészt a tengeri sónak köszönhette.2 A korai középkorban az állami jövedelmek az alattvalók természetbeni szolgáltatásain és a királyi uradalmak magánjogi bevételein alapultak. Ezek megszűntével az állam kárpótolni igyekezett magát s iparkodott az eddig magánosok kezén levő gazdasági üzemeket a maga számára biztosítani. Megszerezte a bányák legnagyobb részét s ezekben kizárólagos előjogokat biztosított magának. A régebbi és újabb államgazdálkodás között az átmenetet a regálégazdálkodás jellemezte. Ez az átalakulás Európa különböző országaiban a XV—XVI. században folyt le.3 Az állam már a középkorban megszerezte a nemesfémbányák mellett a sóbányákat s így a regálék között már régóta igen fontos szerepet játszik a só egyedáruságából folyó királyi jövedelem. Magyarorszá-1 OL. Ben. Res. 1743. március 15. Ténylegesen 1743. április 1-től kezelte a magyar kamara. 2 Sombart, W. : Der moderne Kapitalismus. 6. kiad. München-— Leipzig 1924. I. к. 614 skk. 3 Schmoller, G. : Grundriss d. alig. Volkswirtschaftslehre. 2. kiad. München, 1923. I. к. 325 skk. és 317. 1.