Századok – 1933

Pótfüzet - HARASZTI EMIL: Barokk zene és kuruc nóta 546

till] BAROKK ZENE ÉS KURUC NÓTA. 127 ták, mely később gyűjtő elnevezés lett. (A forradalom után a kontratáncokból alakulnak ki a quadrille figurái.) Külföldön ekkor kezdett kiformálódni a táncokból szőtt suite, mely nem egyéb, mint táncsorozat. így kerülhetett hozzánk a tehénhús nóta, valamelyik idegen zenész hozhatta magával. Cédron Imre, Deplume Jakab, egy solesmesi sípos vagy táncmester. Nem tudjuk, milyen volt a témája. Naivság volna hinnünk, hogy talán a brüsszeli dallam. A címében benn volt a tehénhús s ez a döntő jelentőségű. Nyugatról jött, ahol e feltűnő című és mai napig egyedül való nótának nem tudtam hasonlójára akadni. Alkalmasint ezért játszották nálunk tehénhús felszolgáláskor, anélkül, hogy az eredeti szövegről fogalmuk lett volna. Nincs kielégítő és megnyugtató adatunk, hogy valóban felszolgáláskor, vagy csak akkor, játszották, mert az egyetlen Gyöngyösi, aki ilyesmit mond, élhetett a költői szabadsággal. Német szatírák adatait pedig nem vehetjük hiteles történeti bizonyságnak. A Roti bouilly joyeux, a vidám tehénhús nóta Rákóczi udvarának nyugati szellemét bizonyítja. Nem tudjuk, hogy a nagyszámú idegen zenész, aki nálunk tartózkodott, jutott-e érintkezésbe a magyar dallammal? Vitt-e tőlünk hazájába valamilyen zenei emléket? Megfogta-e lelkét a magyar dallam? A kérdésre eddigi ismereteink alapján tagadón kell válaszolnunk. Azok a német Ungarescák (Heckel, Paix, Phalèse) olasz ballok, passamezzok (Picchi), melyeket az idegen tabulatúrás könyvekben találunk, a magyar diákok külföldi peregrinálásai alkalmával kerülhettek ki. A magyar diák viszi ki a magyar nótát nyugatra, mint a lengyel tanuló a lengyel dalt.1 Rákóczi—Bercsényi idegen muzsikusai meg sem hallották a kuruc nótát, mert nem érintkeztek a néppel. Ez az egyetlen magyarázata, hogy a nálunk élt sok külföldi muzsikus — nem az itt letelepedett németek — után nem maradt semmi magyar zenei emlék, sem külföldön, sem nálunk. Azokról a magyar táncokról, melyekről irodalmi forrásaink beszélnek, nem tudjuk, milyenek voltak. A magyar táncról hiteles koreográfiái leírásunk nincs a XVIII. század előtt, csak utazók laikus feljegyzései. Az első szakember, aki megemlékezik róla, egy Londonban élő olasz koreográfus, aki alkalmasint du Comte Bethlem Miklas sur les derniers troubles de la Transylvanie de l'Abbé Reverend. Amsterdam, 1734. Magyarul Toldy István fordításában : Bethlen Miklós emlékiratai (Pest, 1864). Reverend abbé élményeit barátjával, Bethlen Miklóssal beszélteti el. 1 Chybinski : Polnische Musik und Musikkultur des XVI. Jahrhunderts in ihren Beziehungen zu Deutschland. Sammelbände der Internationalen Musikgesellschaft. XIII. évf.