Századok – 1933

Pótfüzet - HARASZTI EMIL: Barokk zene és kuruc nóta 546

till] BAROKK ZENE ÉS KURUC NÓTA. 123 Gentile, Giojoso stb. népdalok fejmotívumai. Találunk még Danza di Rei-t, Principessa-t, amelyek táncosaikra mutatnak. Ez is bizonyítja, milyen régi szokás táncokat kiválóbb személyiségekről elnevezni, ha kedvelték azokat ; e szokás nálunk is népszerű volt. (Kájoni kódex.) A tehénhús nótának második állomása Messer Domenico Piacentino tánca. Hangszeres vagy énekes volt ez a ballo? Ismét igen nehéz erre a kérdésre felelnünk. Mind a két eset lehetséges. Alapjában a hangszeres táncdalok hangszeren előadott dalok. Thoinot Arbeau az air de danse-t chanson7 nak nevezi. A XVI. század híres hangjegymetszőjének, Pierre Attaingnant-nak gyűjteményes táncai ötszólamú vokális szerzemények. A középkorban, de a renaissanceban is hangszerek hiányában énekhangra táncoltak. Maniero ballo gyűjteménye például ezt a címet viseli : Balli accomodati per cantar о sonar ogni sorte d'istromenti (1578). A tehénhús nótát harmadízben a francia basse dance-ok között látjuk felbukkanni. A francia nyelv vonatkozásban a zenével és tánccal a basse és haute szavaknak sokféle jelentéstani változatát mutatja. A danse basse és musique basse, danse haute és musique haute egymást kiegészítő terminusok. A danse basse később danse plate vagy danse terre à terre, menetes vagy járó tánc, csendesebb, nyugodtabb muzsikára (musique basse), szemben a danse haute-val vagy danse sautée-val, az ugró tánccal, melyet a haultz instruments, a lármásabb fúvó hangszerek mellett táncoltak. Az Echecs Amoureux-ban olvassuk : Et quant ils voulaient danser et faire grand esbattemens On sonnoit les haulz instruments Qui mieux aux danses plaisoient Pour la grante noise qu'ilz faisoient.1 La Curne de Saint Palaye2 feljegyzi a dance szó alatt „Le menestrel qui cornoit d'une chevrette, cornast la haulte dance." A basse dance-t a franciák már a XV. században kedvelték. Nicole de la Chesnaye La Nef de la Santé című művének 1 Volmöllers Romanische Forschungen. Erlangen. XV. k. H. Abert kiadása. — Ugyanattól : Die Musikästhetik der Echecs Amoureux. (XIV. század második fele.) Sammelbände der Internationalen Musik Gesellschaft. VI. évf. 1904—1905. 2 I. m.