Századok – 1933

Pótfüzet - HARASZTI EMIL: Barokk zene és kuruc nóta 546

[107] BAROKK ZENE ÉS KURTTC NÓTA. 569 a táncot is Bercsényi táncosa, táncmestere, alkalmasint idegen, honosította vagy tanította meg. A táncmesterek ekkoriban mind zenészek és zeneszerzők, kabát zsebükből sohasem hiányzott a pochette, a kis hegedű (Tanzmeister -geige).1 A Rákóczi udvarában megfordult francia tisztek is bizonyára jártak nálunk a versaillesi udvar táncait. így érthető, hogy Forgách Simon a passepied-t emlegeti és nem más táncot. Bercsényi 1704-i (okt. 7.) levelében feltűnő zenei momentumokat találunk, melyek zenetörténeti és koreográfiái jelentőségét még senki sem vizsgálta. ,,Vagy henye kerülésért, vagy más úton szeretném s más káron tanítani az hadat az kótához, de ha csak simpliciter vesszük az tehénhús nótát, vagy az tót lejtőt kótára vesszük, bizony zsidó tánc lesz belőle, az kit sem maga nem tud járni, sem más."2 A tehénhús nóta problémáját későbbre hagyjuk, előbb a levél egyéb zenei mozzanatait vizsgáljuk. A zsidó tánc említése nem a kor divatos olasz-zsidó zenészeire, énekeseire és táncosaira utal, akikre ráragadt az olasz muzikalitás, mímelő és táncos ösztön. Ezek már a XVI. században ismertek, tartózkodási helyük a Gonzágák mantuai udvara,3 (Salomone Rossi) Bethlen Gábor udvarában is jártak.4 Bercsényi szavaiból nyilvánvaló, hogy a zsidó tánc kifejezést groteszk értelemben használja. Czegei Vass Györgynél is olvassuk : lakodalom közben volt fegyveres tánc, zsidó tánc és oláh tánc.5

A kor művészete ismer ilyen groteszk zsidó táncokat. Hans Neusiedler a már említett pozsonyi lantos másik tabulaturája (Ein newes Lautenbüchlein. 1540.) közöl Der Juden Tantz címmel egy darabot a következő utasítással : ,,er muss behend geschlagen werden, sunst laut er nit wol." Még külön jegyzetet is ad hozzá : „Sie volget der Juden Tantz vund wer in schlagen will, der muss die Lauten anders ziehen." Tehát a lantot a zsidó tánchoz át kellett hangolni akárcsak a Nürnbergi Mesterdalnokokban, Beckmesser szereiiádjában, s mint a tabulatura modern kiadója, Adolf Koczircz helyesen meg-1 Antoine Furetière : Dictionnaire Universel (La Haye. 1727. Tome III.) : poche- pochette : petit violon que les Maîtres à danser portent dans leur poche quand ils vont montrer en ville. 2 Archívum Rakoczianum. Hadügy és Belügy. IV. к. 119. 1. 3 A. d'Ancona : Origini del Teatro Italiano. Vol. II. Torino, 1891. 4 Fontes Rer. Aust. I. Abt. Script. Siebenbürgische Chronik des Schässburger Stadtschreibers Georg Kraus. 1608—1665. Wien, 1862. 56. 1. 6 I. m. 37. 1.