Századok – 1933

Pótfüzet - HARASZTI EMIL: Barokk zene és kuruc nóta 546

[103] BAROKK ZENE ÉS KURTTC NÓTA. 569 keressük a katonazenetörténeti monográfiákban. Nem tud róla a Vocabulario deggli Accademici della Crusca, a régi olasz nyelv legteljesebb történeti szótára.1 Ha léteznék, akkor sem volna köze a paxamétához. A bassnellóra kár volna szót vesztegetnünk. Hagyjuk az organografiát. A „rejtély" kulcsát a kor hadi zenéjében kell keresnünk. A Czegei Vass György és Kállai Fényes István műveiben említett paxaméta-paraméta fúvóhangszeren játszott passamezzo. A hadi muzsika ebben a korban tánczene volt. Már Thoinot Arbeau, az idézett XVI. századbeli koreográfus reámutat a katonai menetelésben a ritmus szerepére. A marsolás (la marche de guerre) és a tánc közös alapja a ritmus. A dobszó realizálja, mellyel a tánc figuráit is betanulják. Más volt a francia dobritmus (nyolc fehér minima, az első négyet egy verővel, az ötödiket két verővel, a többi hármat egy ütésre, újabb leütés nélkül kihangoztatták, a lépéseket kombinálták, hogy kétezerötszáz dobütésre a katona egy mérföldet meneteljen), más volt a svájciaké, más a németeké, akik fifre nevű kis rézsútos fuvolát (arigot) is használtak. A harckészség fokozásában a fúvóhangszerek szerepét különösen hangsúlyozza.2 A passamezzo igen alkalmas volt hadi célokra. Mellőzzük a passamezzo etimológiájának kalandos coniecturáit, csupán megjegyezzük, hogy a mezzo kifejezés a menzurális elméletben az alla brevé-nek felel meg. Tehát a passamezzo gyorsított ritmusu tánc. A dallamot addig ismételték, míg kedvük tartotta, kiaknázva a variációs technika minden lehetőségét, így a passamezzót, mely valósággal osztinátó tánc, állandó és díszíthető basszus felett, csakugyan „futathatták napestig". A francia mesterek között fennmaradt a neve a Németországban élt Francisq Caroubelnek, akinek cornetre írt passamezzói közül többet megőrzött a Terpsichore. A 388 sz. darab ; „passamezzo Welcher auf Krumbhörnern oder anderen Instrumenten gespielet wird." E gyűjteményben még két darabra akadunk, melyek már címükben mutatják a tánczene és hadi muzsika kölcsönhatását. Az egyik gaillarde de la guerre, a másik volte du tambour : „ist eine 1 Nápoly, 1746. Megkérdeztem több hangszertörténészt, így Ernest Closson-t a brüsszeli hangszermúzeum igazgatóját, a hangszertörténet mai legkiválóbb tekintélyét, Ferdinando Luizzi olasz organografust, római egyetemi professzort, akik mind oda nyilatkoztak, hogy basso à meta nevű hangszerről soha sem hallottak. 2 Ce bruit de tous les diets instruments . . . donne coeur, hardiesse et courage d'assaillir et se défendre virilement et vigoureusement.