Századok – 1933
Pótfüzet - HARASZTI EMIL: Barokk zene és kuruc nóta 546
[93] BAROKK ZENE ÉS KURTTC NÓTA. 569 s így nem tudjuk, honnan vette adatát. Thaly és Káldy nyomán Márki Sándor, Rákóczi életrajzírója még tovább megy ; „lehet — írja —, hogy Bercsényi ekkor visszafogadta karmesternek Jacques Deplume tüzért isztet, aki korábban kétféle muzsikában oktatta fiát, Lászlót, sőt azt is gyanítani lehet, hogy Űrnapján az infulás misén Deplume és Cédron egyesített zenekara játszott."1 Érthetetlen, hogy olyan szolid, tiszteletreméltó történetíró, mint Márki Sándor, kritika nélkül, hiteles történeti tény gyanánt ad elő feltevést, mert a „lehet" csak a visszafogadásra, nem pedig a tüzértiszt és karmester azonosságára vonatkozik. Márki Sándor hitelt ad Thaly és Káldy adatainak, sőt még meg is tetézi. Márki említi Cédron francia, olasz és német zenekarát. Mi is azt hisszük, hogy Rákóczi zenészei idegen származásúak — Cédron neve után francia vagy svájci —, de a források a két németen kívül nem tartalmaznak adatot a zenészek származására. Olasz muzsikust nem ismerek Rákóczi udvarában. Francia tisztek, francia mesteremberek nagy számban fordultak meg a fejedelmi udvarban, Munkácson francia ácsok is dolgoztak,2 már Apaffynak is volt két francia órása.3 Ha Rákóczinak nem lettek volna is francia muzsikusai, solesmesi síposai, a párisi kultúrájú francia tisztek mindenesetre magukkal hozták a francia zenét, mely így közvetlenül, nem a német csatornán át jutott el hozzánk. III. A francia táncimperializmus. — Thököly és Rákóczi a tánctörténetben. — Idegen táncok a kuruc világban. — Baxaméta, paxaméta, passaméta, paraméta. — A paspüct és a Rajta Kuruc. — Zsidó tánc. — Polepsi és a lengyel változó. A XVII. század a francia táncművészet fénykora. 4 A renaissance szertartásos táncművészete, hideg előkelősége 1 Márki S. : II. Rákóczi Ferenc. II. k. Budapest, 1909. VIII. fejezet, Rákóczi és a művészetek. 2 Thaly : A hazai képzőművészetek stb. Történelmi Tár 1882. (1708 ápr. 27). 3 Thallóczy i. m. 4 A tánctörténet a legfiatalabb ága a művészettörténetnek. Néhány figyelemreméltó részletdolgozat kivételével a régi forrásokra vagyunk utalva. Az összefoglaló munkák (Desrat : Dictionnaire de la danse historique, théorique, pratique et bibliographique. Paris, 1895. L. Vuiller : La danse à travers les âges. Paris, é. n. R. Charbonnel : La danse. Paris, é. n. H. Soria : Histoire pittoresque de la danse. Paris, 1897. O. Bie : Der Tanz. Berlin, 1906) több-kevesebb ügyességgel megírt népszerű, de megbízhatatlan művek, V. Junk lexikona : Handbuch des Tanzes. Stuttgart, 1930. adatai a leggondosabb ellenőrzésre szorulnak. Komolyabb A. Czervinski kis könyve :
