Századok – 1933

Pótfüzet - HARASZTI EMIL: Barokk zene és kuruc nóta 546

566 HARASZTI EMII.. [86] ekkor még nem volt képzett magyar discantista. Nádasdy Ferenc három discantista jár ól sem tudjuk, hogy magyarok voltak-e?1

Thököly udvarában az énekesek asztalánál ültek magyar nevű kántorok, de nem tudjuk, hogy ezek funkciója mire terjedt. Bercsényi énekese az 1710. évi pestis alkalmával pusztult el. „Az átkozott énekesem akkor is bőgött mellettem ; rajta volt a pestis . . . meg is holt másnap," írja a fővezér (1710 május 31.). A cimbalmosról sem állíthatjuk feltétlen bizonyossággal, hogy magyar volt. A dulcimer, tympanon, salterio tedesco, Hackbrett, külföldön s keleten is mindenütt divatban volt. Nem speciális magyar hangszer, csupán a cimbalom név fordul elő — eddigi ismereteink szerint — először Magyarországon húros test jelölésére.2 XIV. Lajos3 s a német választók egyaránt kedvelték.4 Bercsényi megbízta Csajághy János ezredest, szerezzen neki Bécsből oboistákat. „Amely emberem huboistákat hozott volna, azt rajta kapván, úgy értem, hogy felakasztották a nyavalyást, az sípokat a nyakába kötvén," jelenti az ezredes (Podhragyról, 1708 május 15.5

). Az oboát főkép a francia katonaság használta. 1663-ban a francia muskétásoknak már nem voltak trombitásaik, hanem oboistáik. 1665-ben compagnieként három oboás és öt dobos szolgált.® Átható, élés, nazális hangja miatt az oboa jelzésekre jól bevált. Thoinet Arbeau, a XVI. század koreográfiái kútfője, éppen hangjuk miatt nem nyilatkozik róluk hízelgően (les hautbois 1 Takáts : Rajzok a török világból stb. 2 Hangutánzás és jelentésváltozás az egyetemes ós magyar hangszertörténetben (Budapest, 1926) c. könyvem fejezete a cimbalom történetéről. 3 VII. Recueil de Dances pour l'année 1709 par M. Feuillet, maitre de danse. Paris, 1709 című gyűjteménye előszavából : „Premier livre d'airs de danses et de contredanses tant François qu'Anglois avec la Basse. Contenant un très grand nombre de menuets et autres petits airs, propre à jouer sur le violon sur hautbois, sur la Flute à bec et allemande, sur le psaltérium et Timpanum sur le clavessin sur le dessus et basse de viole." — Ez az idézet mutatja, hogy a psaltérium és timpanum cimbalomfajok milyen kedveltek voltak a párisi szalonokban. 4 Fürstenau, M. : Zur Geschichte der Musik und des Theaters am Hofe der Kurfürsten zu Sachsen. Dresden, 1861. I. k. 192. 1. Die Hackbrettierer. Sie spielten nicht sämmtlich das noch jetzt gebräuchlichsten Hackbrett, sondern besetzten gewöhnlich ein Hackbrett ein oder zwei Lauten, eine Spitzharfe oder ein bis zwei Violinen. 5 Thaly : A hazai képzőművészetek, műipar, nemzeti viselet, fegyvergyártás és háztartás történetéhez II. Rákóczi Ferenc udvarában és korában. Történelmi Tár. 1882. 570. 1. 6 Kastner i. m. 110. 1.